A nagy zeneszerzők állítólag képesek arra, hogy egyetlen szemvillanás alatt megragadjanak egy teljes zeneművet. Képesek tehát megtartani azt, ami számunkra megtarthatatlan: az időt? Hiszen hogy is van ez? Ha elkezdünk magunkban dúdolni valamit, haladunk ugyan hangról-hangra, csak hát ez nem az egész dallam: a dallam eleje már nincs jelen, a vége meg még csak nem is látszik. Hogyan lehetséges tehát megragadni az egészet? Az egyszerű válasz: vannak zsenik és vannak a többiek. Rendben, hajtsunk fejet (mi többiek), de ennyivel mégse elégedjünk meg, hátha mi is belekóstolhatunk a zsenialitásba.