„Nem is emlékszem a ’80-as évekre”, vallja be két szám között Glenn Hughes, és az ember ilyenkor még azt is megbocsátja neki, hogy kicsit talán többet beszél a szeretetről és a békéről a színpadon, mint az indokolt lenne hasonló helyzetben, sőt, még az erősítő elé rögzített, falusi bolhapiacok retteneteit idéző csicsás szentképen is felülemelkedik.
