Azt mondják, az egész univerzum egy nagy pukkanással jött létre. Leoldották, mint egy jókora fonalgomolyagot. Véletlenül eszébe jutott a semminek, hogy valami legyen. Először jött a szét azután az össze és a végén a vissza. Bár erősen szkeptikus vagyok efelől, mert egész életemben ezt nyomták a fejembe, s már akkor sem fért bele az, melyik robbanás hozott létre rendet?

Hogy azután a tömegvonzás, meg a gravitáció valami előre el nem tervezett „csoda” folytán összetartsa azt, ami az előbb már szétment magától... Mindegy, bonyolult egy kicsit, majd nálam okosabbak megfejtik, vagy inkább lefejtik, hogy Logosz vagy Káosz, Isten avagy a Matéria.

Olvasom Kocsis Péter írótársam cikkét, különös ajándéka van arra, hogy belelásson a fejembe, vagy a PC-mbe, vagy a kíbordomat látja, ahogy elkezdtem püfölni? De hát nincs új a nap alatt, s ehhez igazi tehetség kell - ami neki meg is van. Neki megadatott. Köszi érte. Valóban több területet érintett, ami igen kusza és szövevényes dolog. Pláne, ha az emberi lélekre és a kapcsolatokra gondolunk, mint legbonyolultabb hálóra. Ma már beszélünk lélek-csomókról, különösen a pszichológiában, sőt, olvastam cikket az információs-netes gordiuszi csomók veszélyéről, a gyerekeink elé állított követelmény rendszer megkötözöttségeiről. Bár szerény véleményem szerint az emberi lélek dzsungele mégis nemesebb, s néha áthatolhatatlannak tűnik. Erre tényleg kiváló példa Nagy Sándor. Apropó gordiuszi csomó, mi mindig a végét kapjuk el ennek is, mármint a megoldás, de engem az is érdekelt, ki kötötte meg? Tény, hogy a világhódító nem sokat teketóriázott. Azt mondta: „Nem számít, hogyan bomlik szét!”, és kardjával kettévágta a csomót. Ez az, nem számít, hogy ki kötötte össze, ki bonyolítja agyon a dolgokat, ki kötöz meg, ki képzeleg hülyeségeket rólad, és még nem is ismer - a megoldás a lényeg.


Szeretem a legendákat, mindig van valami igazság-szag alapja, amiből tanulni lehet. Bár Gordiusz példája igen tanulságos, egyszerű földművelő volt, kinek egy jósnő királyságot jósolt, ami úgy teljesedett be, hogy a viszálykodó frígek nem tudván fejedelmet választani, azt határozták, hogy az lesz a király, aki először ér szekéren Zeusz szentélyéhez. Ez a szerencsés halandó ő lett, aki éppen arra tartott ökrös szekerével. Így lett a kis emberből nagy király, legalább is meg volt a lehetősége. Hát igen, ő is jókor volt jó időben, jó helyen. Régen volt? Igen, de létezik ilyen példa is. Azután naggyá lett és egyszerű emberből bonyolulttá tette a dolgokat. Hát igen, ilyen a hatalom, meg az eszközei is. Ingyen kapott valamit a Sorstól, de árért kötözte oda egy kibogozhatatlan csomóval Zeusznak ajánlott ökrösszekerét a templom sarkához, nehogy véletlenül valaki használhassa a halála után. Tessék, emberek ilyen az igazi önzetlenség?! Ismerős? Hogy Gordion városa előtt vagy utána, nem tudom, de tény, hogy a nagy hódító találkozott a cinikus filozófussal, Diogenésszel. Amikor Kraneionban sütkérezett a napon, Nagy Sándor odalépett hozzá, és azt mondta: „Kérj tőlem, amit akarsz", akkor azt felelte neki: „Ne álld el előlem a napot!" Mások szerint azt mondta: „Ne vedd el, amit nem adhatsz.” Ismerős ez is, vagy túl bonyolult? Álljon itt egy anekdota Diogenészről! Egy ostoba embert pillantott meg, aki hárfát hangolt, és azt mondta neki: „Nem szégyelled magad, hogy ennek a fából készült eszköznek a húrjait össze tudod hangolni, de a lelkedet és az életedet nem vagy képes összhangba hozni?" Cinikus? Igaz, „de van benne rendszer.”

Egyszer a szakdolgozatomban használtam ezt a fikciót, görög tudósok állják körül a csomót, mindegy melyik iskolából valók voltak, nézik erről, arról, hogy megy erre meg arra, hol kezdődik s hol a vége. Ha az ott bemegy, akkor valahol ki is kell jönnie, meg ilyenek. Igen, mert mi is sokszor így bíbelődünk a dolgokon, sokat tépelődünk, filózunk ezen meg azon, megtegyem-e vagy nem? Jó lesz-e így ma, vagy halasszam holnapra? Rosszul döntök-e, vagy sem, most balra menjek vagy jobbra? Tegyek-e jót a másikkal, vagy sem, szeressem-e őt vagy gyűlöljem.

Meggyőződésem, hogy az egyenes út a legcélravezetőbb, mondjuk a szeretetteljes-őszinteség, ami a jézusi keskeny út lehet, azon kevés emberi katyvasz, és sár fér el, mint a szélesen. Én is három dolgot említenék, amihez mindannyiunknak köze van s felelősségünk. A munka, a szerelem és a család. Az Élet-triumvirátus. Mint legbonyolultabb fonálkötelékek, amikbe minden nap belebonyolódunk és leoldunk. Ilyen volt a bölcs Penelopé is. Az emberi viszonyokban is meg tudjuk kötözni egymást, szavainkkal, előítéleteinkkel. Gordiusz tovább él, mint gondolnánk! Szeretjük azt a láthatatlan kohéziós erőt, ami összetartja a szerelmeinket, kapcsolatainkat, hogy azután penelopékként lebontsuk, azután meg kezdjük elölről. „Ilyen az ember”, mondod. Ilyen? Tényleg, én nem hiszem. Hát hogy van ez, Sziszifosz is bennünk él? Mi lesz az a tükör, amibe nyugodtan belenézhetnénk, a magaméba kicsit bonyolult lenne, a tetteim reflektálódnak látható módon a környezetemben. És már itt vagyunk A Csomónál - nem én vagyok a lényeg! Mennyire fontos lehet egy másik szempár, egy lélektükör, a párom, a szeretőm élete, ahol én is benne foglaltatom? De tényleg, kitől kapok választ, milyen is vagyok? Én nem Gordiusz akarok lenni, hanem Nagy Sándor! Az élet elég bonyolult háló (néha, csak úgy látszik), fel kell vágni, hogy az é-r-t-é-k-e-k-e-t megláthassuk!

Ajánlom mindenki szíves figyelmébe Jancsó Miklós Oldás és kötés című fekete-fehér filmjét 1963-ból. Többször láttam. Nem kihagyható. Mintha ma készült volna. Van benne igazi bölcs, szegény parasztember, ambíciózus és sikeres sebész, aki úgy érzi, hogy övé a világ. A főhős (Latinovits Zoltán) egyetlen napja alatt azonban majd minden biztos pont megkérdőjeleződik és felborul. Válságba kerül, életét céltalannak érzi, modernkedő művészkörnyezetével, kiúttalan szerelmével. Ismerős? Szülőfalujába hazatérve apja erős hitéből, emberségéből és felelősségérzetéből próbál erőt meríteni. Három tétele három szimbolikus pillér: a munka, a szerelem és a család. Oldás és kötés, azaz hagyománykeresés és elszakadás éles szembeállítása. Személyiségünk és értékrendünk biztosnak hitt elemeinek újraértékelése, felülvizsgálata jelenti a történet alapproblémáját. Nézzék meg!