Réges régen, egy messzi galaxisban, nem sokkal azután hogy a Gyüli szövetségre lépett a Dientológiával, és a Nagy Itt-élő-tábla színe előtt Leonardo már bevallotta, hogy a képen nem Mary the first ül Jesus mellett, mikor már nem számított, hogy a vacsora után ki fog elmosogatni, megkérdőjelezték a tudomány létjogosultságát.
A határidő lejárta után a Nagy Fingvizitor egyenként látogatta meg őket. Nagy megdöbbenésére mind a fizikust, mind a kémikust életben találta. Kérdésére válaszolva a fizikus előadta a szükséges beesési szög, a kellő dinamika alapján falhoz vágott konzervnyitás történetét, a kémikus pedig a falból és önnön nedveiből összeállított maró vegyülettel igazolta önmagát. A matematikust azonban holtan találták a konzervek mellett, sűrűn televésett falak közt: TEGYÜK FEL, HOGY A HÁROM KONZERV NYITVA VAN…
Nesze neked, indirekt bizonyítás!
Az a baj a Megoldóképlettel, hogy eleve felvet egy megelőző állapotot, ami őt magát életre hívja. A Megoldásra váró-t. A fenti példából kiindulva, nem vállalnám azt az utat, miszerint tegyük fel, hogy Megoldásra váró nincs. Nemhogy van, hanem eleve többszörösen többes számért kiált. Vegyük sorra? Hány sorra? Inkább hagyjuk.
Első gondolatom a témát illetően nyilván a matematika volt. Mert hisz elvileg egy ilyen precíz rendszerben nincs helye mindenféle külső tényezőknek, pontosan körülhatárolható dolgokkal szembesülünk, ami máris mehet a mikroszkóp alá, hogy rávilágítson a megfelelő pontok hiányosságaira. Rákerestem a másodfokú egyenlet megoldóképletére. Ezt, ha jól emlékszem, középiskola második osztályában verték belénk, valahol a lecsengő maszturbálás és kezdődő társas aktusok korszakainak határán, 2 évvel az „érettségi” előtt.
Na most melyik vonalon haladjunk tovább?
Maradjunk a mateknál. Szóval ránéztem erre a számsorra, és arra jutottam, hogy jól meg vagyok nélküle. Hogy ahhoz a Megoldásra váró-hoz nekem semmi közöm, amire ez az útmutatás. Ha tizenévesen erre senkinek nincs szüksége, ellenben néhány tört százaléknak majdan a választott szakmájában lesz, akkor mért nem csak akkor és azoknak kell? Jó nekem, ha okosabb vagyok, mint egy ötödikes?
Tessék mondani, a képlet az már egyenlő a Megoldással? És a Meg-oldás az tulajdonképpen El-oldás? Netán a Megoldás az Megáldás? Szép szakma az etimológia, mi?
Szórják ránk az Egy-eket. Gyanúsan sok van belőlük. Vagy természetesen. Emlékszem, ahogy a panelház ablakán beszűrődő fényben rajzoltam a k betűket a vonalas füzetbe. Külalak. Szépen kell írni kisfiam. Hogy a grafológia szerint mi minden tükröződik az írásban a személyiségemből, s hogy mennyire erőszakolom meg magam mégis a tanárnő kedvéért, a könnyebben olvashatóság jegyében, az mellékes. Ez a képlet. Ez a Megadás. Kérdés, hogy a felmutatott szép betű szép személyiséget tükröz-e? Mert ha igen, akkor tessék egyből mondani a Szép képletét is.
Mindig-mindig a közös, az egyetemes Egy-et keressük. Vagy kerestetik velünk. Minden bizonnyal létezik is, valahol, valamelyik atlantiszi épületben. - Csaknem templomot írtam, de akkor megint ott vagyunk hogy hány Isten, hányféle szabályt teremtett az ember által az embernek. Hiszek egy…
Nem hiszek egy Egy-ben. Szép tájképként megcsodálom séta közben, kell, hogy az út úgy kanyarogjon, mint a k betű kunkorai, de olybá tűnik, hogy az Egy csak körülhatárol, mint a matematika, de tegyük fel, hogy Egy-énileg épp nem az Egy-etemesre van szükségem, hanem valami sokkal Két-esebbnek tűnőre, mert a Pillanat újságba odavetett Nyilas nekem nem segít, bár biztos nyugszik valamilyen alapon – például hogy kell Egy horoszkóp a napi szennyesbe.
Nincs az az isten, hogy felesküdjek egy képletre. Ahhoz túl sokismeretlenes vagyok még magamnak is, hogy ki tudjam tölteni. Kinek a pap, kinek a paplan.
Ellenben a tükör csodákra képes. Állítólag teljes csendben 7 órát kell meztelenül eltölteni egy egészalakos tükör előtt, és onnantól nincs több kérdés. Sose próbáltam. Szeretem a kérdéseket. Pocsék idegállapotba hoz, ezáltal én is a köröttem levőket, és aztán ki-ki keresheti a helyzet Megoldóképletét a maga módján. Jobb itt nekem, mint a Nirvánában. Kérdés, ha ott lennék, akkor is így gondolnám-e.
