Grigorij Perelman zseniális orosz matematikus, aki a Poincaré-sejtés bizonyításával elnyerte az amerikai Clay Intézet által a legjelentősebb matematikai problémák megoldására kiírt Évezred-díjak egyikét, nem vette át a kitüntetést és a vele járó díjat.

Tim Ripper Owens, a Judas Priest egykori énekese – aki sok egyéb projekt mellett Yngwie Malmsteen-nel készített lemezt 2008-ban – Magyarországra jön egy klubkoncert erejéig. Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy a „zúzásra” március 5-én kerül sor a Crazy Mama Music Pub-ban.

Jó volna, ha lenne. Megoldóképlet az életre. Soha nem is volt, ezt ikszelném be. Kérdés, hogy ez kétségbeejtő, vagy megnyugtató? Úgy veszem észre, hogy mi emberek inkább pánikba esünk, ha nem tudjuk a megoldást. Most rögtön, adj uramisten. Még inkább elborzadunk, ha gondolkodni kell felőle. És azt végképp nem bírjuk, ha valamire nem csak egy megoldás létezik.

Réges régen, egy messzi galaxisban, nem sokkal azután hogy a Gyüli szövetségre lépett a Dientológiával, és a Nagy Itt-élő-tábla színe előtt Leonardo már bevallotta, hogy a képen nem Mary the first ül Jesus mellett, mikor már nem számított, hogy a vacsora után ki fog elmosogatni, megkérdőjelezték a tudomány létjogosultságát.

Bevallom férfiasan, mindig is rühelltem a számokat (vannak hibáim), főleg ha a kiadás-bevétel, meg adó, meg befizetetlen csekkek formájában üldöznek engem, biztosítva arról, hogy ne felejtsem el őket soha. Sikerült leválnom a matekról gimis koromban, azt hittem, ez elég a túlélésre, a művészet majd kivezet a minotauroszi barlang-életből.

Csapjunk a közepébe, a nyár langyos állóvizébe bele. Hátha végre reakció követi az akciót, ha nem is a megoldás, de legalább az agytornáztatás reményében. Mi is a helyzet a homoszexuálisokkal? Mi ez az egész? Miért van az, hogy MásikMagyarország amúgy szintén „vakációsan” reakciótlan blogoszai közül is éppen az e témával foglalkozó írás váltott ki ily heves érdeklődést?

Akasztott ember házában nyáron iskolát emlegetni gonosz dolog, tudom. De Marcos professzor úr Brazíliában megtalálta a megoldóképletet, bocs, ezt a tényt mégsem kenhetjük el napolajjal.

Látszólag egyszerű a képlet, mint a kétszer kettő. Jól bevált receptekkel működünk. Aztán jön a feszültség. Ez az átkozott feszültség. Ezzel kezdődik minden. Mintha a semmiből jönne, egyszer csak itt van, bennem, bennünk, és nem tudunk mit kezdeni vele. Sem mi, sem pedig a körülöttünk élők. Csak azt vesszük észre, hogy valami nincs rendben. Pedig mi mindent jól csináltunk.

Nem térek magamhoz a téren történtek óta. Valamit vagy nem vettem észre, vagy nem akartam észre venni, úgy lett az életem része.