A közönség szaporodik, az események sokasodhatnak, de az értelmezési szempontok apadnak. A szereplők kibenléte felől alig, mibenléte felől pedig egyáltalán nem merülnek fel kétségek.
Potsdami napló, 2017. január 29.
Enyhe a tél itt Potsdamban, kissé álmosító a sötétség. Sok a munkám, de nincs ok a panaszra.
Hallgatóim forgatókönyveivel, történeteivel foglalkozom. Megpróbálok segíteni nekik abban, hogy rendet vágjanak a fantáziájukban
Vagy éppenséggel abban, hogy valóságukat a fantáziába tereljék.
Hogy merészkedjenek bele a történetükbe.
Ne bánják, ha eltévednek.
Most hétvége van.
Az ablak mögötti feketeségben tükröződik a szoba, a kárminvörös ágytakaró, a sárgás fények.
Egész nap az ágyon hevertem. írtam. olvastam. Hol könyveket, hol az internetet böngésztem.
A könyv sokkal érdekesebb, de folyton belealszom. Az internet ébren tart, de korrumpál.
Soha nem volt még ennyire egyneműsítve a világban zajló események története.
Így a reakciók sem voltak soha ennyire kiszámíthatóak.
Folytatásos, világméretű elbeszélés kis számú változatai keringenek.
Milliónyi szem ugyanazokat nézi, olvassa, hallgatja.
Millióan ágaskodnak valamik ellenében vagy valamikért.
A közönség szaporodik, az események sokasodhatnak, de az értelmezési szempontok apadnak.
A szereplők kibenléte felől alig, mibenléte felől pedig egyáltalán nem merülnek fel kétségek.
Az aréna erkölcsi, az értelmezéseket közönségük szája íze szerint éneklik az ilyen vagy olyan bárdok.
A történetben a diadal így mindenki számára biztosított.
(A változatosság kedvéért olykor bejelentkeznek elfeledett szereplők a régebbi epizódokból
és jól ráijesztenek a nézőkre.
Azok sikítófrászt kapnak, pedig alig várták már, hogy még jobban felzaklassák őket.)
De minden elbeszélésnek, még a legmanipulatívabbnak is van igazsága.
Hiszen így vagy úgy, de a változást meséli.
A történelem boszorkánykonyhájában pedig mindig van valami botrányos készülőben.
Épp, hogy jól megszoktunk, már jön is valami változás.
Ráadásul mindig álcázza magát.
Maszkot hord.
Mindig olyat, amire nem számítunk.
De hiába minden igyekezet.
Hiába.
Nem lehet letépni róla az álcát, hogy meglássuk a lényegét.
Mindennek tetejébe olyan, mint a Fülig Jimmy pofonja.
Máshonnan jön, mint ahonnan a maláj várta.
