Idén is jobbnál jobb sorozatokat láthattunk az év első felében, olyan mennyiségben, hogy szinte lehetetlen volt lépést tartani a néznivalókkal.
Az alábbiakban éppen ezért azokat a gyöngyszemeket vesszük sorra 2019 első feléből, amelyek hazánkban nem kaptak túl nagy figyelmet. A Csernobil-féle sikereket tehát ne itt keressétek, de az alább felsoroltak ettől függetlenül az év legjobbjai között követelnek helyet maguknak.
Sex Education
A Netflix idei egyik meglepetésében egy szexuálterapeuta fia (Asa Butterfield) kezd saját praxisba gimijében. A csavar a történetben, hogy főhősünk mindezzel a suli legmenőbb csajának (Emma Mackey) szeretné elnyerni, valamint, hogy úgy teszi rendbe mások nemi életét, hogy ő maga még a maszturbációig sem jutott el. A külsőre szándékosan a 80-as évek hangulatát idéző Sex Education alapvetően a tinisorozatok szokásos eszköztárából dolgozik, az élmény mégis sokkal modernebb és "felnőttebb" a megszokottnál. Ez nem csak abban nyilvánul meg, hogy meglehetősen nyíltan taglalja szereplői bimbózó szexualitását vagy foglalkozik például a revenge pornnal, hanem lényege éppen az, hogy olyan tinédzserkori párkapcsolati és szexuális kérdéseket feszeget, amelyeket a hasonló művek szemérmesen elhallgatnak. Teszi mindezt rendkívül szívmelengetően és szerethető humorral, avagy címéhez méltóan tényleg tökéletes kiindulópont az abortusz vagy a szexuális identitáskeresés kérdésének bemutatásához.
After Life
A stand-up komikus Ricky Gervais sorozata gyakorlatilag inkább egy nagyra nőtt film a maga 6x30 perces játékidejével, és nehéz is lesz nem egy ültő helyünkben végignézni, ha nekiállunk. Gervais a gyász témáját dolgozza fel a műsoraiból jól ismert gunyoros, mizantróp humorával, azonban az After Life-ból éppen az derül ki, hogy a komikusnak hatalmas szíve van, és emiatt még egy olyan lerágott csontnak mondható témát is képes frissen megközelíteni, mint a gyász feldolgozása. A sorozat ugyan rendkívül vicces, de távolról sem könnyed: Gervais nem fél lelke legmélyét és alkalmasint legsötétebb gondolatait is feltárni a néző előtt, így végül személyisége teljesen összeolvad szerepével. A végeredmény pedig az év egyik legbensőségesebb sorozatélménye.
Fleabag
A Fleabag első évada ugyan 2016-ban debütált, de a második évadnak a hosszú kihagyás és annak okán is itt helye, hogy a közönség igazán csak most kezdte felfedezni magának Phobe Waller-Bridge sorozatát. A szintén rendkívül személyes műben az író-színésznő szerelmi csalódásokon, legjobb barátnője elvesztésén és egy kifejezetten zűrös családi helyzeten próbálja átverekedni magát és rátalálni a boldogságra. A szarkasztikus, kikacsintós humor, megható érzelmesség és a döbbenetesen szellemes monológok utánozhatatlan egyvelege miatt rendkívül könnyű a Fleabag hatása alá kerülni (ráadásul a második évadban Andrew Scott parádés alakításában is gyönyörködhetünk), és régen sajnálhattuk ennyire, hogy egy sorozat kétszer hat epizód után véglegesen véget ér.
Ramy
Úgy tűnik, 2019 első fele az önéletrajzi ihletésű vígjátékokról szólt, hiszen Ramy Yacoub identitáskeresése is ebbe a kategóriába sorolható. Az amerikai muszlim humorista hol poénos, hol elgondolkodtató módon szembesül sajátos kulturális hátterének bonyodalmaival, de a Ramy ugyanúgy reflektál egyrészt a címszereplő környezete, másrészt általában a modern nyugati fiatalok életét meghatározó kérdésekre. A tematikában és stílusban is igencsak változatos epizódok egy roppant különleges évaddá állnak össze, amely minden furcsaságával együtt is elvarázsol. A sorozatról itt olvashattok bővebben.
Fekete hétfő
A Fekete hétfő minden idők egyik legnagyobb tőzsdekrachja volt 1987. október 19-én, és a mai napig nem tudni, mi és ki okozta. A Showtime (hazánkban az HBO által sugárzott) sorozata viszont előáll egy humoros elképzeléssel, így 10 félórás epizód erejéig belevethetjük magunkat a brókerek kokain- és alkoholmámoros, csavarosnál csavarosabb pénzügyi spekulációkkal teli világába. A Fekete hétfő azonban nem csupán sziporkázóan vicces Wall Street farkasa-utánérzés és fordulatos thriller, hanem arra is képes rávilágítani, hogy a szélsőségesen materialista és embertelen pénzügyi világ hogyan teszi tönkre még azokat is, akik anyagilag a legnagyobb hasznot húzzák belőle. Bár lehetne egy fokkal kiegyensúlyozottabb, példátlan, hogy egy sorozat egy ennyire sokoldalú koncepciót vigyen végig mindössze 10 nyúlfarknyi epizódban.
