Ezek voltak azok a filmek 2020-ban, amelyekről alig lehetett hallani, pedig minden éves toplistán ott lenne a helyük.

Szokásos listánk idei változatán nehéz lenne a mozik keveset emlegetett gyöngyszemeit felsorolni, hiszen tavaly jóformán mozi és mozifilmek sem álltak rendelkezésre. Ettől függetlenül 2020-ban is akadtak bőven produkciók, amelyeknek nem jutott ki a megérdemelt figyelemből - az alábbiakban ezek közül olvashattok a legjobb tízről.

Spontaneous

2020 John Hughes-filmeket megszégyenítő tini-romkomjának szürreális csavarja, hogy egy végzős osztály diákjai egyik napról a másikra elkezdenek spontán felrobbanni. Azonban az abszurd komédiákba illő alapötlet végül tökéletesen mutatja meg, hogy milyen napjainkban felnőni, amikor a kamasz-szerelmekre, bulizásra, énkeresésre vágyó tinédzsereknek iskolai lövöldözéssel, járvánnyal, környezeti katasztrófákkal és az általános kilátástalansággal kell szembenézniük. Ennyire csodálatos, életigenlő, tragikus, vicces, szívbe markoló, frappáns alkotás nem volt még egy tavaly.

Waves

Trey Edward Shults már több alkalommal is bizonyította, hogy felettébb egyedi látásmóddal képes bejáratott toposzokhoz nyúlni, legújabb filmjében pedig egy közönséges családi drámát ruház fel semmihez sem hasonlítható, impresszionista stílussal. A Waves-ben a fájdalmak, küzdelmek, boldogság, tönkretett életek megállíthatatlan áradatként söpörnek el és kúsznak be a bőrünk alá - ritkán találkozni ennyire különleges, intenzív, mégis végtelenül igaz alkotással.
Elérhető: iTunes

Boys State

Texasban minden évben több száz fiatal gyűlik össze, hogy egy fiktív állam választási és politikai rendszerét imitálva fejlesszék politikus készségeiket. Az erről készült dokumentumfilm könyörtelen kendőzetlenséggel mutatja meg, hogy a politika hogyan szül elvtelenséget, hogy hogyan darál be egyéni nézeteket a csordaszellem, ugyanakkor hogyan simítja el a szélsőségeket a személyes vita lehetősége. A Boys State egyszerre ijesztő és reménykeltő, annak függvényében, hogy mit akarunk kiolvasni belőle, szereplőit pedig egy életre meg fogjuk jegyezni.
Elérhető: AppleTV+

Never Rarely Sometimes Always

Egy hatalmas indulatokat kiváltó, megosztó témát nehéz úgy feldolgozni, hogy az ne az állásfoglalásról, hanem az éppen az állandó társadalmi viták által agyonnyomott emberi sorsokról szóljon. Eliza Hittman filmjének azonban történetesen ez a legfőbb fegyverténye. Szereplőit hallgatásba és zárkózottságba burkolja, bagatell küzdelmek közé veti, de a titkok, ki nem mondott válaszok és elfojtott érzelmek pokolian erős drámát teremtenek. Kritikánk a filmről. 
Elérhető: iTunes

The Vast of Night

Félig rádiójáték, félig oda az 50-es évek scifi-klasszikusaihoz - de az utóbbi évek menetrendszerűen érkező nosztalgiavonatai közül egyik sem tudott olyan érzékletesen visszarepíteni egy letűnt korba, mint a The Vast of Night. Többek között azzal, hogy nem indít egészpályás letámadást érzékszerveink ellen, hanem már-már önsorsrontóan visszafogottan, a műfaj esszenciájára törekedve meséli el, milyen érzés volt egy olyan világban élni, ahol a szó jó és rossz értelmében is minden lehetséges volt. Kritikánk a filmről.
Elérhető: Amazon Prime Video

Corpus Christi

Az utóbbi évek lengyel filmgyártása leginkább kíméletlen szociográfiáival vált híressé, a Corpus Christi pedig ehhez hűen a vallás és hit tabuit döntögeti. Lehet-e lelki vezető egy börtönviselt srácból, ha kellően hűen játssza ezt a szerepet? Létezik-e számára üdvösség és egy falu számára gyógyulás a múltbeli sebekből? Lehet, hogy nem kapunk teljes mértékben váratlan választ ezekre a kérdésekre, de már az is ritkaságszámba megy, hogy egyáltalán ilyen dilemmákkal szembesülhetünk egy alkotásban.
Elérhető: Cinego

Az asszisztens

Ha valakiben kérdés lenne még, hogyan maradhat fenn és rejtve a szexuális erőszak kultúrája Hollywoodban (vagy bármilyen hasonló közegben), a Az asszisztens hátborzongatóan érzékletes és kimerítő választ nyújt. Nemcsak azt mutatja meg, hogy az ambiciózus pályakezdők, az arctalan főnökök és szenvtelen alkalmazottak háromszöge hogyan teremt szörnyű cinkosokat, hanem azt is, hogy milyen borzasztó érzelmi terhet kell nap mint nap magára vennie annak is, aki a szó büntetőjogi értelmében még messze nem számít áldozatnak.
Elérhető: HBO GO

Békeidő

Azon már szinte meg sem lepődünk, hogy Hajdu Szabolcs legújabb filmje szinte gerillaforgalmazásban került a nagyközönség elé, de ez senkit ne riasszon el: a Békeidő éppoly színvonalas alkotás, mint a rendező korábbi munkái. Nem mellesleg pedig éppoly sikeresen és frappánsan ragadja meg a hazai közeg mindennapi frusztrációit, harcait, örömét és bánatát - egyszerre abszurd, szórakoztató, elborzasztó, elgondolkodtató, egyszóval tökéletes korlenyomat. Kritikánk a filmről.

Elérhető: Cinego, Vimeo

Wolfwalkers

Az animációs szcénában már-már önálló márkanévvé váló Tomm Moore legújabb munkája gyerekszereplői ellenére roppant érett (igaz, eredetinek nem feltétlenül mondható) gondolatokkal, mélyreható érzelmekkel és lenyűgöző 2D-s animációkkal van felvértezve. A Wolfwalkers egyszerre húsba vágó allegória, elképesztő technikai teljesítmény és remek élmény az egész család számára. 
Elérhető: AppleTV+

Kollektíva

Alexander Nanau dokumentumfilmje játékfilmeket megszégyenítő izgalmakkal és gyomrosokkal göngyölíti fel azt az egész Romániát megrengető oknyomozást, amely egy bukaresti szórakozóhelyen kitört tűz és a kórházi fertőzések mögött felsejlő mutyizás összefüggéseit göngyölíti fel. Nehéz eldönteni, hogy a Kollektíva azért sokkoló, mert még kelet-európai szemmel nézve is szövevényes korrupciós hálót mutat be, vagy azért, mert állandóan ott motoszkál a fejünkben a gondolat, hogy akár itthon is ilyen rossz lehet a helyzet, csak mi még csak nem is tudunk róla.

Elérhető: HBO GO