„...majd az Üveghegyen túl...” - hajtogatta magában a Királyfi, miközben keresztülsétált a patak felett átívelő szellőhídon. Gyönyörű volt a vidék, mindenfelé színes madarak énekeltek, szelíd őzek s nyulak ugráltak, a fák barátságosan integettek egymásnak és az arrajárónak, és hálásan hajbókoltak, amikor a Királyfi leszakított róluk egy-egy gyümölcsöt.