Azt mondják, a zene nem ismer határokat. A muzsika sosem ismerte a határőröket s a vámvizsgálatot. Nem kellett pecséteket kérnie, s egyik bódéból a másikba menni, hogy alapos átvizsgálás után méltónak találtassék arra, hogy idegen földre lépjen. A zene időtlen s határtalan. A nincsenek határok országában, ahol a véletlen-úton két idegennek nem kell makogni, s gügyögni és elővenni a beépített pantomim-gesztus-készletet, hogy egy pohár vizet kérjen egy kiszáradt kút mellett, hanem elő a két kanalat, rá a térdre, s a másik válaszul hevesen csattogtatja a parókáját s ebből előbb-utóbb zene lesz, azután barátság, s megszűnik a bőrszín, a vallás, meg a sok miegymás. Ez az, ami összeköt, barátokra lel. S ez mennyire igaz Pat Methenyre és örökké megújuló zenéjére. Három év után ismét Budapesten, a Margitszigeten.