Szokatlan, átmeneti állapotban lévő bolygóbölcsőt fedezett fel egy nemzetközi kutatócsoport, tagjai közt az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont asztrofizikusaival.

Hétbolygós naprendszert fedezett fel európai csillagászok két, egymástól független csoportja a Kepler űrtávcső adatainak elemzésével.

A képződmény – melyet a Hubble Űrteleszkóppal találtak meg – mintegy 30 milliárd fényévnyire található, és segít a kutatóknak megvizsgálni a Nagy Bumm utáni közvetlen periódust.

A krími obszervatórium tudósai észlelték a kisbolygót, mely a "2013 TV135″ nevet kapta. Az égitest létezését azóta több ország csillagászai is megerősítették.

Élete utolsó fázisába lépett a valaha ismert legnagyobb csillag, a W26 , mely háromezerszer nagyobb a Napunknál.

A Cassini űrszonda akkor pásztázta végig a rendszert, amikor a Nap a bolygó mögött tartózkodott, így a halovány gyűrűket is könnyebb észlelni. A fotók egy 540 ezer kilométeres sávot fednek le.

Gyémánteső hullhat a Szaturnuszra és a Jupiterre amerikai kutatók új számításai szerint. A két bolygón található legnagyobb gyémántok valószínűleg egy centiméter átmérőjűek.

Fényes Lóránd különleges felvétele júniusban készült Namíbiában a híres Nagy Carina-ködről, az égbolt egyik legfényesebb, szabad szemmel is látható objektuma.

A 30 grammos lelet alapos vizsgálata után a Witwatersrand Egyetem David Block vezette kutatócsoportja bizonyítottnak látta, hogy a kavics egy üstökös magjának töredéke.

Egy új, holdkőzetek elemzésén alapuló tanulmány szerint a Hold 100 millió évvel fiatalabb lehet, mint ahogy eddig a tudósok gondolták.

1953. szeptember 28-án hunyt el az amerikai csillagász, a fizikai kozmológia megteremtője, az egyik legismertebb űreszköz, a Hubble űrtávcső névadója.

A déli félteke egyik teleszkópjára nemrégiben felszerelt kamera lencsevégre kapta a Macskamancs-ködöt, ezzel színes és részletes képet nyújt a Tejút eme csillagkeletkezési régiójáról.