Míg sok magyar filmrendező leragadt a közönségfilm kontra művészfilm problematikánál, vannak, akiknél fel sem merül ez a kérdés.
Azt a zenei műfajt emelik be a művészetükbe, amelyiknek a népszerűsége, a „látogatottsága” talán a legmostohább, amire már évtizedek óta majdnem csak a felső tízezer (vagy ezer?) kíváncsi – mostanában ők se különösebben.
Mundruczó Kornél Johannája után Szemző Tibor is az opera felé nyitott: első nagyjátékfilmje - Az élet vendége Csoma-legendárium - a rendező átiratában operaként kel életre a Wroclawi Filmfesztiválon.

Nem annyira meglepő Szemző opera-kísérlete, hiszen elsősorban zeneszerzőként ismerjük a rendezőt, bár több rövidfilmmel is bemutatkozott már.
Az élet vendége Csoma legendárium Kőrösi Csoma Sándor útját kíséri végig, bár a főszereplő - a híres tibetológus-nyelvtudós - nem is jelenik meg a filmkockákon.
A lengyel bemutatóra jövő hét csütörtökön kerül sor Wroclawban.
Külön érdekesség, hogy a narrációt az a Krystyna Janda színművésznő vállalta, akit a magyar közönség már jól ismerhet Szabó István Mephistó, Krzysztof Kieslowski Rövidfilm a gyilkolásról vagy Andrzej Wajda A márványember és a Vasember alkotásaiból.

Szemző a lengyel bemutató előtt Óbudán, a volt Flórián Moziban próbált – ott látogattuk meg.

Van egy szakma és van egy személyiség. A kettő harmonikus találkozásából időnként egy műalkotásszámba menő cabrio-Ikarus születik, néha pedig egy mindent túlélő lakóbusz egy egykor volt nemzetbiztonsági lehallgató-járgányból. És néha a Mester keze alatt egy kispolski átalakul tájföldi Tuk-Tuk járgánnyá. De erről majd később.

Nyilaznak, de nem nyilasok. Árpádsáv, de nem nyilasok. II. Lovasíjász Világtalálkozó volt a kaposmérői Kassai-völgyben. Néhány éve Kassai Lajos hamvaiból támasztotta fel mindazt, amitől ez a nép valaha az volt, ami. Őrzi, továbbadja, hogy akkor is tudjuk, amikor már azok leszünk, amik. Cecey Bertalan unokája révén talán néhány burmai elnyomó is megtanulta a mondatot – a magyarok nyilaitól ments meg Uram minket.

A mozdulat vagy a hang volt előbb? Az aranyszínű spicc koppant a padlón vagy a pergő csattant visszakézből? Rózsaszín-csipkés baby-doll és terepszínű nadrág. Szenvedélyes, féktelen improvizáció és testtudatos, akusztikus egyesülés. Ladányi Andrea táncos-koreográfus és Borlai Gergő dobos a közelmúltban mutatta be különleges kettősét Budapest vadonatúj színházában, a Lukáts Andor színész-rendező vezette Sanyi És Aranka teátrumban.

Ha nem lennének, ki kellene őket találni. Végtére is a fesztiválzenekarok nem érnek rá kapunyitás előtt 10 órával színpadot építeni, kamiont pakolni, beállni. Úgy értem, hangbeállni. Nélkülük csak a hanghordozók jutnának nekünk. Szó áj széj tenkjú for de mjúzik.

Ahogy az kell. Testes vörösbor, faasztal, fűzfa, gyertyaláng, hegedaszó. És valahogy a bor is másképp gördül lefelé. Egy pillanatnyi csönd a megawattok között. Vagy néhány pohárnyi. 66 évesen nem akadt jobb dolga, minthogy nekünk húzza. Ez nem egy Kusturica-film. Ez VOLT-borozó. PONT

A legendás Micimackó és a hírhedt Sztanyiszlavszkij színházjobbító találkozása a Józsefvárosban. Sopronban. Torokszorító casting LIBIOMFI. A Lő-vértől az igaziig. De győzködjön téged a Halál! PONT

Volt egyszer egy zenekar, szólni többé nem akar. Sebaj, akad másik 260, akik megteszik, amit megkövetel a Hűség Városa. Állítólag mindenütt jó, de legjobb Sopron. Nem kizárt. Mi adtunk egy esélyt nekik és magunknak. "Ha megérte, jöhet egy pont." PONT

Tóparti nosztalgia és elvágyódós az időben. Bud és Terence kedvence 60 kiló babból, 50 kiló húsból, 40 kiló hagymából. Gyerekkori viccek és szállóigék ecsetelése, míg a gyerek a játszótéren, vagy épp a Velencei-tóban élvezi, hogy együtt a család. Nyugodtan, lassan telik az idő. Nem maradsz le semmiről. Ha ezúttal mégis, akkor gyere el jövőre.

A lánchídi alagútban lakik. Nem hajléktalan, ott van a szolgálati lakása, hogy lássa a hidat. Hídmester. Nem őr. Mester. Merthogy ilyen is van. Minden hídnak egy. Családi örökség. Nem ökörség. Tudja mindazt, amiről Eperjesnek fogalma sem lehetett. Néhanap lesétál a Duna alá és belesüpped a történelem karosszékébe. Gondolom, jókat dumál Széchenyivel.

Vasvillával döglött óriáshalakat szórni a konténerbe. Ezt már láttuk, ideje volt valami pozitív, tiszta-Tisza képet is összehozni. Tengerre magyaron túl, ugorjunk az ingyen kenuba, hadd legyen egy kiadós rekord a folyón. Hogy ennek mi értelme van, azt mondjuk nem tudom, de evezni, együtt lenni jó. Hogy történetesen Abádszalókon csak egy faszállító gépezetet, ismertebb nevén tutajt találtunk a művészeti táborozókkal, az legyen a mi pechünk.