Gaiman történeteket olvasni körülbelül annyira reális élmény, mint a becsületes megtalálótól visszakapni a pénzzel tömött pénztárcánkat Budapesten. Persze, lehet most is sírni jó magyar szokás szerint, hogy már megint a hülye Agave, már megint senki nem tud fordítani, meg „a Gaiman is eladta a lelkét a fantasy antológiák ördögének” – de mi inkább csendben örülünk.
