Mondjuk úgy, hogy többé-kevésbé a véletlenen múlott – bár tudjuk, hogy a véletlen az egyetlen bizonyosságunk e földön… A netet böngészve találtam egy versre, aztán megleltem az íróját, sőt újabb részleteket is kötetéből, mégpedig kevenc műfajomban, haikuban jegyezve, és úgy gondoltam, miért ne találkozhatnánk. Utoljára akkor tettem ilyet, amikor még Magyarországon éltem: megnéztem Az én XX. századom című filmet, és azonnal elhatároztam, hogy találkoznom kell rendezőnőjével, Enyedi Ildikóval. A találkozás akkor némi csalódással járt, de azért nem bántam meg, és a film azóta is kedvenceim közé tartozik.