„Mintha sem alva sem ébren feküdtem volna végignézve egy hosszú szürke folyosón ahol minden szilárd tárgy valószínűtlen amit tettem mind amit éreztem mind önmaga értékének tagadása és arra gondoltam ki vagyok az nem vagyok én aki nem vagyok az aki.” A MERLiN próbatermében a Spidronműhely F. G. Lorca életművének második befejezett színpadi művének ősbemutatójára készül.

Kilencven éve, 1919. szeptember 11-én végzett magával Csáth Géza író, zenekritikus, orvos, a múlt század első évtizedében kibontakozó irodalmi modernség egyik legjelentősebb alakja.

Nos, maradjon. De nem azért, mert tetszik nekünk, mert valójában kiveri az embert a víz, ha meglátja a szót: Népköztársaság. Eszünkbe jut például a balatoni üdülőben focizó KISZ-es adonisz, Hámori Csaba, aki éppen gólpasszt ad egy volt ÁVH-snak, de eszünkbe juthat Lendvai Ildikó, aki Balatonaligán egy KISZ-es továbbképzés szünetében Melba csokit tolt Csikós Nagy Béla szájába, mert Ildikó a nagy öregekkel is jóban volt, nemcsak a fiatal, transzparenseket szorongató fejpántos KISZ-esekkel is.