A magyar fényművészet atyjaként számon tartott Kepes György fotós és Kondor Béla festő, grafikus műveiből nyílik kiállítás kedden a Párizsi Magyar Intézetben (PMI), a 20. századi magyar alkotókat bemutató sorozatban.
A magyar fényművészet atyjaként számon tartott Kepes György fotós és Kondor Béla festő, grafikus műveiből nyílik kiállítás kedden a Párizsi Magyar Intézetben (PMI), a 20. századi magyar alkotókat bemutató sorozatban.
Egy aukción újra találkozik Ady Endre és Csinszka, született Boncza Berta. Márffy Ödön 1934-es Csinszka-portréja érte el a legnagyobb licitemelkedést egy vasárnap esti árverésen. Ady se ment rosszul.
Ne csak a szemnek mindent, a kéznek is valamit! - zajlanak foglalkozások vasárnaponként a Csíki Székely Múzeumban a Tatárjárás 1241-1242 című kiállítás kísérő rendezvényeként.
Aranyhíd címmel a Balaton történetét, élővilágát, a tó partján élő ember mindennapjait bemutató állandó kiállítás nyílik szeptemberben Keszthelyen, a Balatoni Múzeumban.
Elárverezik az első szuperhősképregényt, amelyben a Superman is feltűnt. Az Action Comics-sorozat első számából már csak pár tucat maradt fenn, az internetes licit pénteken indul.
Rekordszámú nevezés érkezett a Magyar Sajtófotó Pályázatra: 693 szerző összesen 11 ezer 783 tavaly készült felvételét küldte be a január 5-i határidőig a 27. alkalommal kiírt versenyre - közölte László Ágnes kommunikációs vezető.
"A fénytan és a kémia valamennyi tudományos elméletét megzavarja, és ha beválik, forradalmasítja a rajzművészetet" - írták a francia lapok azután, hogy a francia akadémia ülésén bemutatták Louis Daguerre találmányát, a "fénnyel rajzolt képet." A nagy eseményre százhetven éve, 1839. január 7-én került sor, ezt a napot tekintik a fényképezés születésnapjának.
Így, ünnepek táján, üdvözlőlapokkal telítődnek postaládáim. Először zúzmarás tájról, behavazott fenyőfákról, csillogó üveggömbökről, égő gyertyákról készített felvételek érkeznek, ezen témákhoz biggyesztett szöveggel nyugtat meg a feladó: örül annak, hogy őt olvasom, hallgatom, nézem, nála vásárolok, hűséges vagyok hozzá.
Harminc éve olvastam először Csoóri Sándor Szalmavirág című esszéjét, melyben valamelyik cigányfaluban tett látogatásáról ír. Elmeséli, hogy abban a „vakarék-Édenben” barátja miként fotózott egy meztelen cigányasszonyt. Pontos, szemléletes leírása alapján megjelent előttem a fénykép, de a legutóbbi időkig csak saját, belső tárlatomon láthattam.
Akár egy vers. Tömör, velős, minden felesleges maszlagot nélkülöz. Csak fény és árnyék. De nemcsak fény és árnyék, hanem fotó. És tánc.
1985 márciusában, az akkor még működő Váci utcai Fotógalériában, a Bálint Annáról és bubájáról készített képet szerettem volna megvásárolni édesanyám ötvenedik születésnapjára. A gyönyörűen, tisztán laborált kópia ott is volt, de valamilyen véletlen folytán hiányzott róla a szerző aláírása.
Azt hiszem, elcsodálkozna a hírhedt király, ha látná, manapság hogyan vonul el az erdő dombjainkról és hegyeinkről. Persze, hogy nem lábon, sokkal inkább teherautókon, sokmilliós terepjárókon, kimustrált Ladákon, Trabantokon, és – ha ló nincs, a szamár is jó – kerékpárokon.