A Budapesti Tavaszi Fesztivál 2008-ban is gazdag zenei (komolyzene, musical, jazz) kínálattal, ezen túlmenően pedig rangos táncelőadásokkal, egyedi kiállításokkal, nyüzsgő fesztiváli hangulattal várja a vendégeket. A fesztiválnyitányon (március 14-én) Kent Nagano vezetésével a Bayerisches Staatsorchester ad hangversenyt a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.

Bent valaki feszült figyelemmel tekergette a mobil kamera irányítókarját. A képernyőn egymás után jelentek meg a termek, egymás után az emberek, az arcok. Ismerőst keresett. A vöröses fényben azonban nem volt könnyű felismerni bárkit is, főleg, mert a fájdalom eltorzította az arcvonásokat és elhomályosította a tekintetet. A kontrollszobában csak az izzó képernyő világított.

A puszta hódítás nem éri meg, hiszen az ember ott, éppen a csúcson, oly keveset tehet: kitűzi zászlaját vagy visszafordul, igaz, le is ugorhat, de a legtöbbször csak ülünk ott és nézünk körbe, miénk az egész hegy, meghódítottuk, de csak bámuljuk a szomszéd csúcsokat és bosszúsak vagyunk, miért éppen ide, miért éppen ez a csúcs kellett, és azután, kérem, szépen lassan mi is megfagyunk.

E heti témánk, hogyan húzzuk ki magunkat abból a bizonyosból. S egyáltalán lehetséges-e? ÖnMagunk kihúzása. Ehhez nagy képzelőerő és költészet és egy Terry Gilliam kell. Én eléggé szkeptikus vagyok. Mi magunkat, vagy megengedjük, hogy mások is odajöhessenek a gödör széléhez, és segítsenek? Vagy túl ciki? Nem fér bele az Énképünkbe? Nagyra becsülöm az emberi törekvéseket, és a változásra való hajlamot - ha tiszta szándékú és nem Önző.