Nézd meg másodszor is az illetőt, ajánlják a bölcsek, ha már első pillantásra azt érzed, huhú, és nem jutsz szóhoz. Második pillantásra a szívszélhűdés tárgya ugyanis már másmilyennek tűnik, átváltozik, talán egészen más lesz, sőt, az is előfordulhat, hogy ekkor már az égvilágon semmi vonzót nem találsz benne.

Elhatároztam, hogy a királlyal lépek először. Királyként fogom végigjátszani a partit. Beöltöztem hát, aztán szemügyre vettem a terepet. Lépnem kell, mielőtt bárki észrevesz, gondoltam, ami persze ostobaságnak tűnhet egy sakkozó számára, de én nem tehettem másképp: beleszerelmesedtem ugyanis az ellenfél királynőjébe! Igaz, sohasem láthattam közelről, hiszen egész udvartartás rejtegette védőszárnyai mögött, én mégis tudtam: gyönyörűséges leány... Egyszerűen nem bírtam tovább. Cselekednem kellett.

Ha bolygóm lehetne, - mint a kis hercegnek - olyan lenne ahol az ott élő emberek mondjuk egy csettintésre átalakulhatnának. De nem akármivé s akármilyenné. A bármivé csak ünnepnapokon lenne lehetséges. A hétköznapokban egy másik emberré alakulnánk. Én lehetnék te, és te meg én.

Ha mondjuk újfent leégne az Alexandriai Könyvtár, ergo egy hatalmas kultúrdaráló elpusztítaná mindazt, amit az emberiség néhány ezer év alatt összegondolt és papírra vetett, és a Föld új lakóinak a morzsákból kellene rekonstruálnia ami valaha volt, kemény dolguk lenne.

Unatkozom fenemód – ebből a napból sem lesz már semmi. Kiülök hát a tópartra, pecabottal a kezemben, és türelmesen várok. Hadd múljon az idő. Már-már elbóbiskolok, de hoppá, az úszó megrándul, egyszer, kétszer, háromszor, ez már nem tréfa, úgyhogy most én rántok, egyszer, kétszer, és máris ott szomorog egy jókora ponty a zsinór végén.

Lassan, de gyilkosan. Hogy lakik bennünk egy másik én, ebben megegyezhetünk. De hogy az lenne a szebb, az okosabb, a higgadtabb? Vedd elő a jobbik énedet! – szólt Gizi néni, és nyomatékosítás gyanánt, rendszeresen kutacstájékra súlytott pecsétgyűrűjével. Félek, csak a rosszabbik van nálam – gondolom most, annyi év után is – vagy csak félek elővenni. Gyanakvóvá tesz a tapasztalat: aki eddig elővette, hát, mondhatni rendesen leszerepelt.