Oszvald Marika Jászai Mari-díjas színésznő, operetténekes már apró lányként is tudta, neki a színpadon van a helye.

Kovács József, a közelmúltban elhunyt operaénekes májusban lenne 65 éves. Ennek emlékére a Memory-Interoperett szervezésében Gálaest kerül megrendezésre 2011. május 17-én, 19 óra 30 perctől a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében.

Ismét bebizonyosodott, hogy reneszánszát éli az operett, amelyet újabban hungarikumként, magyar műfajként is emlegetnek.

Mozart Figaro házassága című művének újabb sorozata előtt, a Magyar Állami Operaház színpadán veszi át szerda délután az idei Székely Mihály-emlékplakettet a Grófnét alakító Kossuth-díjas szoprán, Rost Andrea.

Igazi zenei csemegének igérkezik a több erdélyi városban bemutatásra kerülő Magyar Operettek Gyöngyszemei című gála, csodálatos dallamaival, fergeteges hangulatával.

A Királyi Operaház az egyik leghírhedtebb playmate és pornósztár életét viszi színre.

Debütálás a Bukaresti és Budapesti Operettszínházakban, két kanadai turné, gálák több ezer néző előtt Izraelben, fellépések Olaszországban, Szlovákiában, Ukrajnában, Magyarországon.

Domingo a Los Angeles-i Operaházban bemutatja a Bánk bánt.

Csodákra képes a színpad és az operett - 107 éves Johannes Heesters, a világ legidősebb színpadi művésze

Véget ért az a hat állomásos turné, amelyet a Miskolci Nemzeti Színház zenés tagozata Izraelben, Az operett csillagai címen mutatott be.

Az Országgyűlés az úgynevezett Hungarikum-kerettörvény vitájában tárgyalja a magyar operett műfajának ügyét is. Vagyis hosszú évek óta először végre komoly esély van arra, hogy az operett is Hungarikum legyen.

A hír, az operett kedvelői számára kiemelten fontos, mert láthatóan abból a felismerésből fakad, hogy Magyarországot nem kizárólag a gasztronómiai kultúra jellemzi, hanem szellemi kultúránk néhány nemzetközileg elismert terméke is.

Miért az operett?
1885. december 3.-ig a hazai színházak kizárólag magyarított külföldi operetteket mutattak be, ekkor azonban a Népszínházban színre került Deréky Antal és Konti József Eleven ördög című műve. Óriási sikert aratott, majd egymást követték a bemutatók egészen 1902-ig, amikor Huszka Jenő Bob hercege meghozta a valódi áttörést. Ettől kezdve a magyar zenés színházak az a behozatalról a kivitelre álltak át és az operett-darabok első számú exportőre ma is Magyarország.

Ha tehát az Országgyűlés úgy szavaz, egy olyan sajátosan magyar zenés színházi műfaj kerülhet a Hungarikumok közé, amely ma is színházakat tölt meg Szentpétervárott, Németország nagyvárosaiban vagy éppen Tokióban.

Az eseményt a Budapesti Operettszínház is ünnepli. Ez Hungarikum címmel nagyszabású gálaműsort mutat be november 24-én.
A műsorban – az Operettszínház sztárjainak előadásában megszólaló dalokon keresztül –az operett műfajának története rajzolódik ki.
A kínálkozó anyag, természetesen hihetetlenül nagy, de a Böhm György rendezésében színpadra kerülő válogatás jól jellemzi a csaknem másfél évszázados sikertörténetet.

Fellépők: Bódi Barbara, Bordás Barbara, Felföldi Anikó, Fischl Mónika, Geszthy Veronika, Kalocsai Zsuzsa, Kékkovács Mara, Lehoczky Zsuzsa, Lukács Anita, Oszvald Marika, Vágó Zsuzsi, Benkóczy Zoltán, Boncsér Gergely, Csere László, Faragó András, Homonnay Zsolt, Kerényi Miklós Máté, Peller Károly, Vadász Dániel, Vadász Zsolt, valamint a Színház Énekkara, Balettkara és Zenekara, vezényel: Makláry László.

Bemutató: 2010. november 24., további előadások: november 25., 26. és december 1., 2.

Aktualitásról, korszerűségről vitatkozó workshopra invitálta Kerényi Miklós Gábor, az Operettszínház igazgatója az ország minden pontjáról az újságírókat, hogy fény derüljön a műfaj méltatlan elhanyagoltságának okára.

2010. november 3-án a Raktárszínházban pompás antréval a Csárdáskirálynő négy fiatal főszereplője, a tánckar tagjai, a színház rendezői élükön KERO-val fogadták a sajtót.

Az igazgató röviden megpróbálta megvilágítani az operett műfaji érdekességét, problematikáját, lehetőségeit valamint leszögeztük, hogy az operett, mint műfaj, a szerelemről, az őrült szerelemről szól. Majd ezt prezentálták a színészek, modern improvizatív játékokon keresztül, mellyel bizonyították tehetségüket, technikai tudásukat valamint az operett színvonalas megoldási lehetőségeit, melyből korunkra jellemző izgalmas és nem kifizetődő kísérleti előadást lehetne rendezni. A fiatalokat valószínű megérintené az aluljáróban bedrogozott Jaj, cica…, illetve jelen fordításban a Jaj, lányok…, de ez a megjelenítés a középkorú közönséghez nem találna utat.

Ezzel elértünk a másik fontos kérdéshez, mely napjainkra jellemző, az újrafordítás problematikája. Mivel minden fordító átszűri magán, a saját világán a történetet, így mindenképp rakódik a szövegre az adott korszak porából. A színház pedig mindig ma üzen valamit a ma embereinek, a mai kornak. Ezért kell időről-időre frissíteni a szövegeket, leporolni a darabokat, újragondolni, átértelmezi, a jelen számára fogyaszthatóvá tenni.

Összegezve: ez történik jelenleg az Operettszínházban is. A közönség becsábítása, valamint a teltház igénye gazdaságilag evidens, a színház életben maradásához szükséges.

Így időről-időre újrafordítják a dalokat, frissítik a történetet, hogy az operett műfaja ma is aktuális, élvezhető legyen és meg tudja szólítani a fiatalokat is.


Vitathatatlan tény, az ifjúság a trendi dolgokat kedveli, a populáris musicalt, a bulvársztárokat, a fiatal tehetségeket. Így a vérfrissítés mellett döntött az Operettszínház is. A Csárdáskirálynő érdekessége, hogy Bordás Barbara (Szilvia) és Boncsér Gergely (Edvin), az Operettszínház fiatal művészei a IX. Lehár Ferenc Nemzetközi Énekverseny felfedezettjei. Barbara a primadonna kategóriában a második, míg Gergely a bonvivánok között az első helyet szerezte meg, így láthatóak voltak a verseny utáni budapesti gálán is, valamint ezzel a klasszikus operettel debütálhattak a Budapesti Operettszínházban.

Mindezek ellenére élő kételyként motoszkált sokunk agyában végig a workshop alatt: a biztos sikerhez valóban kell bizonyos mennyiségű rózsaszín cukorszirup? A válasz pedig igen. A felnőtt tündérmese szükséges kelléke, hiszen „rózsaszínű szerelem, rózsaszínű álom…”.
A karakterekre kövült negédes, finomkodó manírok miatt lehet avíttnak, porosnak érezni egy-egy előadást, de a modernkori operettnek is meg kell felelnie saját műfaji kötelezettségének, azaz ha szerelem - akkor rózsaszín.