Ne felejtsük a költészet napját. A napot ugye József Attila születésnapjából fabrikálták – több alapiskolai tanárnő szerint ebből eleve József Attila ünnepe következik, de sebaj: örüljünk neki, hogy van. És ha ezen a héten egyfajta ajánlott, persze nem kötelező…
A gyászmisén csupa olyan, nekem rég nagyon fontos és szívemnek ma is kedves ember között ültem, akik közül sokan még 18-20 éves koromban láttak utoljára, és az ő valóságukban fehérzoknis, friss vidéki hús maradok örökre. Semmit nem tudnak az azóta eltelt életemről, és ha…
A legrosszabb számban is van valami olyan részlet, amiről tudjuk, hogy senki más nem tudna olyat a mezőnyben. Rossz számok? Hát igen: nagy az arány. És mi teszi helyre ezt a problémát? A rengeteg önreflexióban megnyíló, idegesítően és szórakoztatóan nagy öntudatú lírai én. Az…
Valaki okos mondta nekem pár éve egy nagymarosi partmenti étterem teraszán, hogy ezek az utolsó évtizedek, amikor csak úgy simán kiülhetünk vonatkozó helyre és beszélgethetünk. Kérdezem: mért, aztán mi lesz. Erre ő: aztán minden megváltozik.
Persze a visszakérdésem is amolyan…
Kérdés, hogy ott van-e a világ közepe, ahol úgy érezzük, hogy otthon vagyunk. Ha igen, akkor van erre egy egyszerű képletem. De nem biztos, hogy ott van. Hogy a Föld melyik pontját tartjuk otthonunknak, pofonegyszerűen meghatározható.
Várjunk ki egy időjárás-jelentést a…
A modern nyugati civilizációnak van egy vakfoltja, ott tárolja a saját eszköztárával értelmezni képtelen emberi teljesítményeket. A nyugati civilizáció erre a vakfoltra, az eszköztár nyilvánvaló kritikájaként egy címkét ragaszt, amire az van írva, hogy zseni. Ez alatt szép…
Elég pár évig együtt élni valakivel, plusz némi rálátással lenni a világ dolgaira, hogy lássuk az alapvető különbséget az érzelmek kifejezésének két általános módja között. És most kategorizáljunk, mert azt szeretjük. A két olvasat: a férfié - meg a nőé. Én pedig,…