Azért ahhoz megfelelően elvetemült életérzés kell, hogy a ködös-nyirkos november legyen az ember legkedvesebb hónapja. Vége az aranysárga októbernek, a szikrázó tél is messze még, és a reggeli köd, amelyre ébredünk, csak nem akar felszállni, makacsul marad akkor is, ha fölötte ott a kék égbolt, láthatatlanul. Sűrű és áthatolhatatlan, mindenre rátelepszik – a tájra, a városra, és nem utolsósorban a lelkekre.
