Egy este, ahol a vágy, a fékek kioldása és önmagunk felfedezése a cél. 

A self_Tango megmutatja, milyen ez a kényszerből kreált életforma, amely tulajdonképpen nem más, mint harmonikusnak tűnő skizofrénia.

Ma van a napja, amikor elindul az Aranyélet második szezonja az HBO-n. Mit elindul, belerobban az arcunkba!

A kilencvenes évek egyik legkultikusabb emozenekara majdnem húsz év után új anyaggal jelentkezett – a 2016-os American Football még mindig nagyon melankolikus, csak valahogy kevésbé jó.

Az apai zsarnokság határtalan. A hatása pedig borzalmas.

Egy fekete macska nyomait követik éjjelente, a bizonyítékok többsége perdöntő lehet.

Megindult a szavazás az Arany Medál-díjra, a megtisztelő elismerésre november 30-ig várják a voksokat.

Etűd-novellák a félálmok határvidékéről, onnan, ahol az időben és térben távol eső pólusok látszólag könnyedén összekapcsolódnak.

Az Iván, a rettenet szabályosan berobban: a csupaszőr, szemüveges feltaláló időgépe lecsapja az áramot. Aztán Tyimofejev hosszan monologizál, de és végül révülethez hasonló utazásra csal minket.

Ki lehetett az asszony, akinek a keresztnevére már nem emlékezett senki? Kik lehettek ők, akiből csak a haláluk éve maradt? Kinek a fejfáját nyelte el a kiskert? Egy Balaton-parti temetőben jártunk.

Újra itt az Artus esőben és vízben játszódó szuperprodukciója, a Cseppkánon.

Egyszerű könyvoldalak voltak, ugyanolyanok, mint a többi könyvben az említett könyvespolcon, melyek között volt még számos, amely annak érdekében íródott, hogy ösztönösen, vagy előre megfontolt szándékkal elfedjen mindenféle vért.