20 év. Hosszú utazás, elkopott bakancstalp, meg-megáll, néha vissza kell nézni. Porlepte vándorút, koreográfiákba csomagolt elemózsia. Hátán fémtükör, mozdulatokban megcsillanó napkorong. Belenéz ő is. Gondolat-emlékek kimerevítik az ereket a fején. Most éppen visszagondol a kezdőpontra. 1986. Most utoljára. Ultima Vez. Izzik a föld, izmai pattanásig feszülnek. Leveszi a tükröt a hátizsákról, belelép. Indul a film. Ez az ő filmje. Wim Vandekeybusé.
