Hogyan érintkezzünk érintés nélkül? Hogyan kerüljünk közel a másikhoz úgy, hogy ne sértsük meg a közelségünkkel? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a Trafó legújabb előadása.

Azután jött egy szimpi valaki, aki olyan mosoly-csillagot viselt a homlokán, mint én – és újból felhúztam a rolót. Mert nem tudtam más lenni, én ilyen vagyok, s elfogadtam magam ilyennek. Azzal a rohadt sok sérüléssel és fájdalommal a raktárban. De azt is tudtam, ki kell pakolnom a „cuccot” a raktárból és el kell szállíttatnom.

Ha hallgatunk, nyelvünk a szájpadlásunkhoz vagy a felső fogsorunkhoz tapad. Ha pedig elkezdünk beszélni, elválik onnan, halk hangot adva. Észre sem vesszük. Ám vannak olyanok, akiknek ez a hang a hallgatás után többet mond minden beszédnél.

...tudják-e Önök, hogy a harangozó halála a legszebb halál ezen a világon, mert amikor egy harangozó felakasztja magát arra a kötélre, az olyan, mint szerelmeskedéskor az a furcsa vágyakozás a halál után, amely azonban ily módon be is teljesedik... hát nem csodálatos?

Valaki okos mondta nekem pár éve egy nagymarosi partmenti étterem teraszán, hogy ezek az utolsó évtizedek, amikor csak úgy simán kiülhetünk vonatkozó helyre és beszélgethetünk. Kérdezem: mért, aztán mi lesz. Erre ő: aztán minden megváltozik.

A scanner vöröslő fénycsóvája lassan pásztázza végig a hűtőszekrény tartalmát, neki nem sietős, az alapos munkához idő kell, csak az emberek rohannak, tessék, még arra sincs idejük, hogy bevásároljanak, a mesterséges intelligenciának kell e-mailben elküldenie, mire van szüksége épp a családnak!