Szöllősi Mátyás aktív kórtermében olyan a beteg, mint egy kehes kaméleon: szinte beleolvad a könyöknyi tér sápadtságába, a nyelés és légzés közti szünetekbe, a novemberi utca szürkéjébe, miközben odaveszett szerelmét siratja. Magát a szerelmet, vagy a nőt, aki elveszett benne, vagy az embert, aki elveszett ebben az elvesztésben.