Fernando Loón de Aranoa filmjében egy elkeseredett nő történetét meséli el, aki képes megváltoztatni életét.

Kevés téma tud olyan heves indulatokat kiváltani ma Magyarországon, mint az otthonszülés.

Attól függetlenül, hogy a rendező-forgatókönyvíró J. J. Abrams le sem tagadhatná a spielbergi örökséget, van a Super 8-ban egy óriási adag kreativitás és önállóság is.

A Mosás, vágás, ámítás szereplői hazudoznak, szerelembe esnek, majd megpróbálnak mindent helyrehozni. Kísértetiesen emlékeztetnek saját magunkra.

Nyáron a forgalmazók valamiért úgy érzik, habkönnyű vígjátékokkal lehet csak becsalogatni az embereket a moziba.

A 2009 egyik sikerfilmjének kikiáltott Másnaposok után, naná hogy a pénztől megrészegült producerek íziben elkezdték gyártani a második részt. (A 35 millió dolláros költségvetésből készült első rész 467 millió dollár bevételt hozott csak a moziforgalmazásból.)

Alekszej Tolsztoj 1936-ban írt Aranykulcsocskája nyomán született meg Burattino meséje, melyet Gyermekszínházi szemle keretében mutattak be vasárnap.

A Bárka Színházban bemutatott darabban a burleszké a főszerep.

Az idei dokumentumfilmek nagy része két témát érint, a cigányok és a hajléktalanok mindig eladhatónak tűnnek. Domokos János Magyar Riszájköl című műve ötvözi a két tematikát: a lomizók életébe enged bepillantást.

Mi mindent tennél meg azért, hogy a menők közé tartozz? Hogy pénzt szerezz? Ki korpa közé keveredik, bizony, megeszik a disznók.

Lesújtó látlelet az emberiségről, és a világról, amelyben élünk, ahol az egyén nem más, mint egy apró idegesítő kavics Állambácsi talpába ragadva.

Javítsanak ki az illetékesek, ha tévedek, de ilyen didaktikus és sarkított szituációkon keresztül bemutatni, hogy a homoszexuálisok is ugyanolyan emberek, mint mi, nem igazán hiteles.