„Hát ez aztán modern”, mondta valaki az előadás után. Pedig nem is annyira: a bűnözőből lett francia regény- és drámaíró, költő Jean Genet (1910–1986) Cselédek (Les bonnes) c. drámáját már 1947-ben bemutatták – igaz, akkor botrányt kavart.

Tarr Béla filmjeit nehéz megnézni. Művei általában lassú folyásúak, „ki kell érdemelni“ a történéseket és párbeszédeket. De mindezek ellenére Tarr Bélát nézni jó.

Jodi Picoult könyvei sosem könnyed témáikról voltak híresek és új, Házirend című regényében sincs ez másként. Valószínűleg ennek is köszönhető az amerikai írónő óriási népszerűsége.

Ha egy vígjátékot Harrison Forddal és Diane Keatonnal reklámoznak, arra érdemes elmenni – gondoltam. És nem bántam meg.

Mit tehet egy ló, aki az utcára kerül, miután megszűnt a "munkahelye"? Megtalálja vajon az otthonát és a barátait? Módra Ildikó könyvéből kiderül.

Manapság azzal, hogy megmutatják milyen az, ha egy harmadik bekerül egy párkapcsolatba, már nehéz filmet eladni.

A kortárs román film mára szinte külön kategóriává nőtte ki magát a filmművészet terén. Realizmusával, csiszolatlanságával és őszinteségével nagy népszerűségnek örvend a nézők körében.

Nem, nem és nem! Nem fogok bedőlni még egyszer a marketingnek. Olvasom inkább a nagy klasszikusokat, akár kétszer egymás után. Ebből az írásból hiányzik a mondanivaló, a humor vagy a tragédia, és egyáltalán hol a történet?

Napjainkban a kereskedelmi televíziózás köztudottan a legjövedelmezõbb médiaipari intézmények közé tartozik.

Joel és Ethan Coen legújabb filmjükkel a western mítoszába lehelnek egészen új életet.

Amíg valaki nem rukkol elő a Szeretlek Budapesttel, kénytelenek vagyunk Párizs után New Yorkkal beérni.

Szerda este pár perccel 8 után csapott a húrok közé a méltán világhírű Kiscsillag zenekar, szintén említésre méltó vendégeivel a MÜPA nagytermében, hogy dalaikat ezúttal nagyrészt akusztikus hangszerelésben tárják a közönség elé.