Az egyes nyelvekben fellelhető nyelvtani nemek vizsgálatakor mindenek előtt arra kell felhívni a figyelmet, hogy már maga az elnevezés is megtévesztő lehet a kívülállók számára. A „nyelvtani nem” ugyanis olyan kategóriát sejtet, amit a tudományos nyelvészet kreált magának a könnyebb megértés és feldolgozás végett: ugyanakkor feltűnő az a hiány, amely e kategória eredetének vizsgálatát jellemzi a nyelvészet területén.

Az Arany Tigris söröző „poszthrabal” törzsasztalánál mindenféle ember üldögél kedd délutánonként: színházigazgató doktor, teniszoktató, a művészettörténetek professzora, vegyészmérnök, Hrabal egykori jóbarátai, és persze a világ minden tájáról ide érkező bohemisták. Amikor befogadtak e díszes társaságba, természetesen mindenki „eldicsekedett” azzal a pár keresett vagy keresetlen szóval, esetleg mondattal, amit ismert magyarul.

Nem sokkal ezelőtt egy számomra ismeretlen kerületbe kellett mennem valamiért. Ám hiába vittem magammal térképet, a keresett helyet egyszerűen nem találtam meg az utcák szövevényében. Mit tesz ilyenkor az ember? Megkérdez valakit. Épp jött egy szimpatikus, fiatal hölgy. Érdeklődésemre azonban határozott kézmozdulat kíséretében a következőket mondta: „Ném tudom. Ném vagyok magyarul.”

Jövök a project managment mítingről, lehaltol a Hans, aki nem egy booster, mondom, mire az interrupt, hát hogy adjam má’ Csergez handy nümmerjét, mert kaputt minden kapcsoló, és nem tudja szkedzsulálni az agendát. De hótziher, hogy csak egy plug-and-playre kell, mert a Csergez nagyon is was ist das, nálam az interfészben preselected. A Hans meg, hogy csak ne vcardba, mert az no access, mondom simába, de az se jó neki, inkább manuál. Persze, ki ne brózolja az asszony, funnysrác! Lol.

Az én anyanyelvem a magyar. Viszonylag kevesen beszélik, hagyjuk most a 10 vagy 15 millió kérdését nemzettestileg, maradjunk a nyelvnél, de akkor is kevesen vagyunk, és a közeljövőben nem is várható, hogy a magyar a népek közötti kommunikáció egyik alapnyelvévé válik. Még akkor sem, ha mindenki hoz magával egy embert, aki megígéri, hogy megtanul magyarul.

Mi az, hogy az ember kétszer nem léphet bele ugyan azon folyóba? Te nem beszélni magyar? Hát miféle hülyeség ez már megint, könyörgöm? Honnét jössz te? Nem veszed észre, hogy mindenki egyhelyben tocsog? Hogy nem kétszer, ezerkétszázkétszer? És nincs is folyó, inkább egy tó lenne ez, Kárpát Medence, Mocsár, Láp, Pocsolya, Hordalék, … avagy “a pohár, ha be van telve, és a szájadig ér”? Nincs több kérdésem?