Mi az, hogy az ember kétszer nem léphet bele ugyan azon folyóba? Te nem beszélni magyar? Hát miféle hülyeség ez már megint, könyörgöm? Honnét jössz te? Nem veszed észre, hogy mindenki egyhelyben tocsog? Hogy nem kétszer, ezerkétszázkétszer? És nincs is folyó, inkább egy tó lenne ez, Kárpát Medence, Mocsár, Láp, Pocsolya, Hordalék, … avagy “a pohár, ha be van telve, és a szájadig ér”? Nincs több kérdésem?

Időről időre szeretünk egyszerűen értelmezni. A polarizált világkép ugyanis a végletekig leegyszerűsíti életünk, tulajdonképpen csak egyszer kell átnyomni a kapcsolót, és minden eldől. Vüklucsity, büklucsity - olvastam annyiszor a Zsigulik belső terének hőmérsékletszabályzóján, és valóban, a szerkezet átmenet nélkül modellezte a sivatagi vagy a szibériai éghajlatot, csak be, illetve ki kellett kapcsolni azt. Ennyi. Ne pöcsöljünk.

El tudunk képzelni egyetlen lottó ötöst? Öt árva számjegyet az emberiség kultúrtörténelmében, mióta is a szerencsejátékot feltalálták? Nagyjából ennyi az esélye annak, hogy egyedül vagyunk a kozmoszban, mi magányosnak tűnő világegyetemisták, hajósai a végtelen űrnek… Nem, nem lehet csak a miénk kizárólagosan ez az idő, és tértelenség, valahol más, vagy hasonló létformák börtönében is dörömbölnie kell a létezésnek, tán nem ennyire látványosan, de akkor is. Az „élet él, és élni akar”!

Nem hiszem, hogy lennének közös ügyeink. Pont. A tiszta lapra ez kívánkozna, ha nagyon őszinték szeretnénk lenni egymáshoz, és legyünk végre azok, mondjuk meg a frankót, bele, egymás szemibe, aztán te erre, én arra. Banálisan bináris a korkód. Polarizálódik a társadalom, kétpólusú lesz, fehér, akár az A4-es, feketével meg írjuk fel nevünket a felső sarokba.

Nem térek magamhoz a téren történtek óta. Valamit vagy nem vettem észre, vagy nem akartam észre venni, úgy lett az életem része.

Persze illene üres, hófehér címlappal indítani ezt a hetet, tiltakozásul a szombaton történtekre. Azok alapján ugyanis nincs olyan jóérzésű ember, ki legalább egyszer ne simítaná végig az útlevelét, sokadszorra álmodozván a másik élet ígéretéről, mert ugye „nem élet ez, nem élet ez”… De legalább mi ne keménykedjünk. Hogy mi is történt az Andrássy út, most már tényleg sokat látott díszletei között? Hát szomorúan állapíthatjuk meg, hogy rendkívüli esemény az nem. Valakik véleményt nyilvánítottak, megint mások meg ellenvéleményt, ennyi, ez a demokrácia, te kérted, te választottad!

Ha a mesterek lángolnak, mi is tűzbe jövünk. Mint ahogy azt már a múlt héten nem egyszer lobogtattuk, ma este Kiss Ferenc – a legendás (igen, barátom legendás, tessék utána járni) Kolinda, és Vízöntő zenekarok tagja – szerzői koncertet ad, budapesti folklórcentrum hiányában a MÜPA ikeásan elegáns fesztiváltermében. Eddig a rideg tények. És most dúljanak fel az érzelmek…

Mö,ö,ö,ö, Vö,ö,ö,ö, Rö,ö,ö,ö, Zsö,ö,ö,ö…. Makogj kedves olvasó, kérlek, önfeledten makogj, vagy mekegj, nekem mindegy, de itt a nyár, ha nem vetted volna észre, simulj ki, felejtsd el, nyiss új lapot, és egyáltalán kezd, úgy, ahogy van, előröl a motiválatlan életedet, te búval ütött lélek! Most!

A Sziget fesztivál sajtótájékoztatóján a Kultúrpart fedélzetéről Novák Péter kapitány bejelentette, a Kultúrpart dalvesennyel csatlakozik a fesztivál nulladik napjához, ahol fiatal tehetségek mérik össze dalszerzői tudásukat. Egy kis ízelítő a sajtótájékoztatóról, részletek a versenyről pedig hamarosan...

Minden idők legjobb és legerősebb programját kínálja az idei Sziget fesztivál, összesen több mint 400 koncert, és naponta mintegy kétszáz program várja majd a látogatókat augusztus 11. és 18. között.

A tegnap esti buszsávfoglalás képeinek hosszabb verziója. Móka, öröm, taps és kacagás, természetesen sok-sok kultúrával.

Kedd este sikeresen felpezsdítettük az unalmas pesti hétköznapot. A kultúrbusz a művészvilág minden szeletéből adott egy kis ízelítőt a kiéhezett és riadt városlakóknak. Bővebben: http://www.kulturpart.hu/mozgopart/3787/buszsavfoglalas_a_hetes_vonalan