Ahogy a bénító kánikula az este leszálltával enyhülni látszott, kicsit belepiszkáltunk a menetrendbe, és kulturális buszjáratot indítottunk Budapest egyik legforgalmasabb útvonalán, a 7-es busz nyomdokain, a Blaha Lujza tértől egészen a Móricz Zsigmond körtérig, hogy ezzel is megpróbáljuk kilendíteni Budapestet a megszokott hétköznapi körforgásból. Segítségünkre volt ebben egy eredeti 1968-as, kabrió jellegűre fazonírozott Ikarus busz, számos kiváló művész, illetve az utca népének bátrabb képviselői.

A fogyasztói társadalom legnagyobb ígérete, hogy mindenkiből lehet valaki, még belőled is, drága barátom! Te vagy a megtestesült amerikai álom, luxuskivitelben, ahogy frissen ondolált hajjal nekifeszülsz a menetszélnek a megállóban, igen, igen, látom rajtad, ma nagy dolgok vannak (ki)készülőben!

Olyan országban élünk, amelyben semmi sincs a helyén: egyesek szerint elég lenne „normálissá” tenni, mások azt állítják, hogy ki kellene találni, és vannak, akik szerint csak az a baj, hogy nem merünk – vagy nem hagynak minket – elég nagyokat álmodni. A tények sem sokkal vigasztalóbbak.

Mit margójára, bele a főoldal közepibe, mivel a múlt hét történései alapján úgy tűnik, némiképp alábecsültem az ékezet változtatásának jogát… Mi több! De ha már így alakult, leszünk szívesek átadni magunkat műélvezetnek, és közösben elmélkedni a Kultúrpárt Egyesület vélt vagy valós jövőjéről!

Pünkösd után eggyel szálljon még meg, vagy legalább szánjon még meg a Szentlélek, had gondolkodánk közösen az önzés – mint nemzeti sportág – ősi kérdésén! Önzőzésből írom ezt a publicisztikát is, elirigyelve Kocsis Péter „látogatottságát”, nos, valóban akadnak divatos témák, elég csak szóbahozni – mit szóbahozni, sejtetve elhallgatni – szuperszenzibilis fajtánk előtt országosnak tűnő kérdéseket (mi nem az manapság, basszus, mi nem?), máris robban a bomba! Bódog, boldogtalan ragad klaviatúrát, hogy önkifejezzen, pártálljon, vagy ráhányjon arra, akit ér. Hazám, hazám, te mindenem!

Kit? Kit boldogít a lé, és kit nem? Tetszettek már döbbent unokák előtt mörcsendájz pólóért verekedő nagymamát látni? Nekem volt szerencsém. És volt szerencsém találkozni világszínvonalú jazz zenésszel, aki a nettó háromezer forintos gázsijáért viaskodott a szervezőkkel. Bár ez utóbbi régen volt, most már biztos van az ötezer is…

Vasárnap délután néhány percre megállt az idő a budapesti Vörösmarty téren. A járókelők egy különleges átalakulásnak lehettek szemtanúi. A Bátor Tábor Alapítvány 120 önkéntese "fagyott" mozdulatlanná 3 percre Novák Péter, az alapítvány nagykövetének felszólítására: "Állj meg egy pillanatra!"

Mikor lettem ennyire rossz ember? Mikor lettem ennyire ronda, ennyire? Mikor kezdtem rohadni kívül-belül egyaránt? Mi ez a kór, és mi ez a kor, amelynek ily’ hitvány a minősége, hogy pillanatok alatt kifordít önmagunkból? Régen, ha valakivel évekig nem találkoztál, szimplán konstatáltad, hogy megbolondult. Manapság ez a valaki kimegy a vécére, és mire visszajött, már megbolondult. Nem értem…

Kétszáz disznó égett el Nagyszentjánoson, miután kigyulladt az épület, amelyben tartották őket. Rémes. Az egész. Szép szimbolikával indul ez a hétfő is. Ki szervezte ezt? – teszed fel a kérdést, én meg nem tudom a választ, csak állok, állunk szemben az egésszel, mert az meg zúdul, mint hajdanán, az ökokáoszt megelőző világban a lavina. Hogy mi zúdul? Nem mindegy? Az egész. A tűz, a víz, a tömeg, a hang, az érzés, a forgalom, az információ. Minden egész eltörött, hívjanak egy szerelőt…

200 millió sok vagy kevés? Nyilván sok, pénzből például biztosan. Hamburgerből is. És talán emberből is, bár az összlakosság 6,5 milliárdjához képest karcsú egyedszám. Kevesebb, mint az Egyesült Államokban élőké, alig több az Európaiak felénél. James Lovelock biológus, a Gaia elmélet szerzője szerint, az elkövetkező tízezer évben ennyi ember marad életben a földön: 200 millió…

Viszont nincs kegyelem. Jelentem, a kapitányúrra senki nem figyel! Nem tudom, hallotta-e valaki, hogy hazánkban 2008 a Biblia éve? Én például Lengyel Pétertől tudom. Az emlékévvel foglalkozó honlap tanulsága szerint a legjobb, amit tehetünk, ha veszünk egész, és felebarátainknak egy–egy Bibliát. Ezért, azért, amazért.

Szerintem meg mindenkinek igaza van! Legalábbis nem gondolhatjuk, hogy valamilyen személyes igazságtartalom nélkül előfordulhat, hogy a műsorvezető reggel még politikai újságíróként tesz tanúbizonyságot, este meg már a hazugságvizsgáló gépet működteti, tetten érve, füllentésen kapva a másikat, aki önként, és (kezdeti) lelkesedéssel, meg persze a főnyeremény reményében veti alá magát a kereskedelmi inkvizíció tréfát hol ismerő, hol pedig nem ismerő oknyomozásának…?