Ezek voltak azok a filmek 2021-ben, amelyekről alig lehetett hallani, pedig minden éves toplistán ott lenne a helyük.
Szokásos listánk aktuális változatában is azokról a produkciókról olvashattok, amelyek moziban vagy azon kívül nem találták meg a közönségüket. Sajátos bosszúfilm, pandémia-feldolgozások, szokatlan zsánermixek: íme 2021 legizgalmasabb gyöngyszemei!
Az igazság bajnokai
Egy jópofa, családias hangulatú vígjáték és egy brutális gyilokáradat csakis Anders Thomas Jensen kezében férhet meg egymás mellett - de a "megfér" még enyhe kifejezés arra, amilyen bravúrosan Az igazság bajnokai egyensúlyozik egymásnak totálisan ellentmondó, de legalábbis ambivalens műfajok és hangulatok között. Az alkotás egyszerre nevettet meg, borzaszt el, hat meg és gyógyít, azaz példátlanul sokrétű, és mégis kiegyensúlyozott munkává áll össze. Kritikánk a filmről.
Találkozás
Visszafogott zsánerfilmként indul, hogy aztán folyamatosan formálja át saját alapötletét és adjon annak újabb rétegeket - a Találkozás még akkor is az év egyik legérdekfeszítőbb próbálkozása, ha tulajdonképpen csak kísérlet marad, amelyből a végére elfogy a potenciál és a lendület. De a főszereplő-páros parádés alakítása, a megkapó képsorok és zene még akkor is hatalmas tehetségről árulkodnak és jó élményt adnak, ha az a végére nem is áll össze maradéktalanul. Kritikánk a filmről.
Elérhető: Amazon Prime Video
A segítség
Marc Munden tévéfilmje az egyik első feldolgozása a COVID-járványnak, ráadásul nem művészi párhuzamként, hanem konkrét ábrázolásaként azoknak a pokoli állapotoknak, amelyek a brit szociális otthonokban uralkodtak az első hullám idején. Ugyan maga a kerettörténet kissé izzadságszagú és erőtlen, az egyetlen szörnyű éjszakába, sőt egyetlen snittbe sűrített középrész horrorokat megszégyenítő, kitörölhetetlen élményét az év legnagyobb mozgóképes pillanatai közé sorolhatjuk.
Elérhető: HBO GO
tick, tick... Boom!
Előzetesen nehéz lett volna elképzelni, hogy az év legjobb (vagy egyetlen...) musicalje nem a West Side Story lesz, de Jonathan Larson önéletrajzi ihletésű darabjának feldolgozása annyira megkapó, annyira bátran meri képviselni a műfaj sokszor szégyellt stílusjegyeit, hogy lehetetlen nem szeretni. Egyben pedig azon ritka esetek egyike, amikor nem tömjénezi önnön alkotóját és főalakját, hanem kendőzetlenül meri ábrázolni az ő gyarlóságait és szorongásait - Andrew Garfield parádés alakításában.
Elérhető: Netflix
Quo Vadis, Aida?
A lista bármelyik szereplője több formai érdekességet tartalmaz, mint a Quo Vadis, Aida?, Jasmila Zbanic mozija sokkal inkább azzal követel helyet magának ebben az összeállításban, hogy a modern Európa egyik legszörnyűbb eseményét, a srebrenicai mészárlást tette meg témájának. A szögegyszerű narratívájú mű semmi mást nem tesz, csak módszeresen végigveszi a sorsdöntő napok eseményeit, az elpuskázott döntési helyzeteket és a reménytelen menekülési kísérleteket - hogy aztán egy hátborzongató epilógusban szembesítsen minket a továbblépés kényszerűségével.
Berlin, Alexanderplatz
Burhan Qurbani eposzi méretű, lebilincselő filmnyelvű moralitástörténete egyszerre ízig-vérig modern és a műfaj legfontosabb irodalmi hagyományaira építkező mű. A háromórás játékidő végére kissé elfáradó erkölcsi dilemmázást ugyan nehéz megemészteni, de letaglózó szembesülni azzal, hogy a 21. század Európájában is felmerülhet még a legalapvetőbb dosztojevszkiji kérdéseket életre hívó létállapotok.
Elérhető: Cinego
Apró tökélyek térképe
Az Idétlen időkig tini-romkommá varázsolt verziója első látásra nem tűnik nagy eresztésnek, azonban ügyesen megcsavart alapötletével (mi történik, ha valaki történetesen kényelmesen érzi magát az időhurokban?), kedves humorával és korosztályához képes meglepően bölcs filozófiájával garantáltan megtalálja az útját a szívünkhöz. Ha egy kicsit ki szeretnénk szakadni a hétköznapok montonitásából, nincs is jobb választás, mint ennek az egy hétköznapnak a mozgóképes monotonitása. Kritikánk a filmről.
Elérhető: Amazon Prime Video
Kis hal
Felveheti-e a szerelem a harcot még egy Alzheimer-pandémiával is? A Kis hal ezt a kérdést teszi fel, és furcsa módon végül sokkal erősebb romantikus történet kerekedik belőle, mint járvány-párhuzam. A zilált szerkesztés, lírai képsorok tökéletesen adják vissza, hogy milyen lehet megkérdőjelezni saját és párunk emlékeit, beleveszni a múltba. A fájdalmat, hogy szerelmünk egy nap örökre elfelejt minket, és a reményt, hogy ez talán mégsem fog bekövetkezni. Kritikánk a filmről.
Elérhető: HBO GO
Shadow in the Cloud
Az év egyik legmegosztóbb darabját egyaránt tartják túltolt trashfilmnek és zseniális nosztalgia-zsánermixnek - a Shadow in the Cloud pedig pont azért figyelemre méltó, mert tulajdonképpen mindkettő egyszerre. Vállalhatatlan ócska alkotóelemeket tár elénk meglepően profi tálalásban, egyszerre öncélú, friss és tökéletes stílusgyakorlat, magával ragadó és túl sok. Ha képesek vagyunk legelvetemültebb ostobaságait is megbocsátani, akkor az év egyik legszórakoztatóbb élményében lehet részünk. Kritikánk a filmről.
Pig
Nicholas Cage anti-bosszúfilmje tulajdonképpen döglassú vándorút egy John Wick-mitológiát mímelő éttermi közegben. A bizarr utazás nemcsak a műfaj hagyományait forgatja fel fenekestül passzív, erőszakmentes főhésével, hanem egyben így is teremt új értelmezési teret a gyászfeldolgozás és a múlttal megbékélés mikéntjéhez. A Pig egyszerre semmihez sem fogható és találja meg szívünk legfájdalmasabb pontjait, mindezt minden idők egyik legjobb Cage-alakításával.
