Sickpop a 14. kerületből - a budapesti Somersault Boy az évek alatt Sallai László szólóprojektjéből háromfős zenekarrá nőtte ki magát, most pedig itt az új lemezük, a borítón egy ismeretlen nénivel.

A melankolikus popzene nagyasszonya legújabb albumán grupikról, szerelemről, a Coachelláról, de főleg Amerikáról énekel - az egy órát bőven túlfutó Lust For Life mégsem lett unalmas.

A Los Campesinos! oldalának leírása mindössze annyi, hogy „the official website of you ex-girlfriend's favourite band”. És tényleg: sok számuk szól kapcsolatokról, és be nem fejezett antibiotikum-kúrákról. 

Az év leggunyorosabb húzása ezeknek a szívfájdalmaknak egy egész cédét szentelni, aztán címadáskor egyszerű melodrámának elkönyvelni az egészet.

Kemény Zsófi Sophie Hard név alatt felvett anyaga négy szám alatt megpróbálja betölteni azt a bizonyos címben is jelölt piaci rést - kevés sikerrel.

A magyar indierock egyik legfiatalabb, de máris a műfaj élvonalában magának helyet követelő zenekara a Felső Tízezer: legújabb EP-jük sem okoz csalódást.

Szólnak a vidám dallamok, közben meg belül sírunk - a svéd Jens Lekman új lemezén úgy énekel szívszorító sorsokról, hogy közben azért táncra akarunk perdülni.

Phil Elverum a zajos-furcsa folk műfajának legismertebb alakjaként sokszor énekelt már fájdalomról – de az érzés sosem volt olyan valóságos, mint most.

Végre jóra fordult az idő, süt a nap, lehet sokat sétálni a szabadban – fülünkben a legjobb zenékkel.

A fősodorból kiemelkedő, jó poplemezt hallani mindig örvendetes: Charli XCX eddig sem okozott csalódást, de a Number 1 Angel visz mindent – még úgy is, hogy nem egy igazi stúdióalbum.

Itt az idő, hogy Szabó Benedek kapcsán mindenki elengedje végre a generációs jelzőt: a Focipályákon sétálsz át éjszaka mindenkihez szól!

A kanadai rockerekre eddig mindig lehetett számítani, ha bulizós-zajos örömzenéről volt szó - de valahogyan a legújabb lemezükre elvesztették azt az energiát, amiért eddig annyira szerettük őket.