Bukarest a messziről jött ember játékszere: bárki, aki volt ott, bármit mond, arra kevés ellenvéleményt talál egy pesti kocsmaasztalnál. Érdekes ez azért is, mert annak az államnak a fővárosa, amelynek egy adott részével Magyarország a legélőbb kapcsolatokat ápolja – a dolog valahogy mégis úgy áll, hogy Bukarest, Kijev mellett, a legismeretlenebb szomszédos főváros.

A Kultúrpart a jövőre kezdődő National Holiday Exchange (Nemzeti Ünnep Csereprogram) kapcsán Evreniel Tothyval, a Cultural Kataklysm Summit vezetőjével beszélgetett.

Voltaképp abban a kocsmában jöttem rá, hogy az élet lényege a halálról való kérdezősködés, hogy miként viselkedem majd, ha ütött az órám, hogy valójában a halál, de nem is, inkább az önmagamtól való kérdezősködés nem más, mint a végtelenség és az örökkévalóság látószögéből folytatott beszéd...

Az a helyzet, hogy megtisztították a Nagykörutat a grafittiktől. Nézzen mindenki magába! Ki hitte volna? A legtöbben azt gondoltuk, hogy kommunikációs lufi, hogy elköltöttek sokmilliót hirdetésre és szórólapra, aztán majd az egész felületi kezelés lesz, egy-egy házat tényleg megtisztítanak, aztán szevasz, mindenki beül a Deák tér mögött parkoló terepjárójába, és letakarodik az Adriára, vagy egy wellness kastélyszállóban csokimasszázzsal kényezteti testét.

Azért ahhoz megfelelően elvetemült életérzés kell, hogy a ködös-nyirkos november legyen az ember legkedvesebb hónapja. Vége az aranysárga októbernek, a szikrázó tél is messze még, és a reggeli köd, amelyre ébredünk, csak nem akar felszállni, makacsul marad akkor is, ha fölötte ott a kék égbolt, láthatatlanul. Sűrű és áthatolhatatlan, mindenre rátelepszik – a tájra, a városra, és nem utolsósorban a lelkekre.

Erre a címre is rákattintottál? Mindent elolvasol, csak legyen benne rád nézve valami igéretes? Vagy írtam volna öngyílkosjelölt brókerekről a tőzsdén? Esetleg többre mentem volna a zaftos, lucskos, taknyossal? „Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy?” Az ösztön ösztönöz? A nyáj terelget? Orrodnál fogva vezetnek (ki)? Remek, remek. Tényleg nagy a köd…

Magyarországon hozzászokhattunk már ahhoz, hogy kettő a tábor, kettő a zászló. Szerencsére van azért olyan megosztottság is, amely független a politikától. Sör vagy bor, angol vagy olasz foci, Belmondo vagy Alain Delon, Kojak vagy Columbo. De mindenek előtt: kutya vagy macska.

Tömeges munkanélküliség, stagnáló gazdaság, üres polcok és üres zsebek fogják jellemezni a világot jó néhány évig. Végre megvalósul az esélyegyenlőség, lévén mindenki esélytelen lesz, minden piac összeomlik, a Dow Jones és a Bosnyák egyaránt. Az euró és a dollár helyét átveszi az arany, a szappan és a bab. Éhség, ínség, ez marad. Hacsak nem alakítjuk át drasztikusan háztartásunkat.

Mi a klímaváltozás és mit tehetünk ellene? Az Amrop Hever, a Magyar Telekom, a Ringier Kiadó és a Vertis Zrt. által életre hívott „Vegyél Vissza! Klímaváltozás elleni Program" október 1-jén elindított Klímaakciójának célja, hogy a legkülönbözőbb eszközökön keresztül mutassa meg: mindenki tehet a klímaváltozás ellen.

Mármost az a kérdés, hogy az ember alapvetően monogám vagy poligám típus. Nagyjából olyan dilemma ez, mint a húsevés vagy növényfogyasztás – számos határozott válasz van rá, tudományos és ezoterikus egyaránt, de egyik sem végleges és meggyőző.

A bibliai Negyedik Parancsolat így szól: „Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj ezen a földön, melyet az Úr, a te Istened ad neked!” Látszólag egyértelmű a dolog, vagy mégsem? Radek Drtikol teológus egyetemi professzorral beszélgettünk arról, félreértettük-e az alapvető erkölcsi parancsot.

Adnak gatyát, és oklevelet is, és úgyanúgy igazolt, mint a töri. És azt sem nyertem volna meg , bár csak 45-ig kellett. Mondjuk második Józsefet tuti elbukom. Meg a sztálingrádi blokádot. De fel voltam szerelkezve atlaszokkal, szöveggyűjteményekkel, időgrafikonokkal, és úgy hittem, azért az ezüstöt elviszem. És az is tök természetesnek tűnt, hogy az oktv-t a Komjádiban rendezik.