A mozgólépcsőn lehetőleg jobb oldalon kell utazni és a bal oldalt szabadon kell hagyni a siető utasok számára – rendelkezik a BKV utazási feltételek/egyéb feltételek alpontjában. Tán egy évtizede – ha nem több – öles betűkkel is hirdették volt az aluljárókban az új, nyugati módit, hátha leesik valakinek, kiről-miről van szó, aztán a feliratok is eltűntek és a szokásjog sem változott: aki siet, induljon el időben, de rám ne számítson! Még a mozgólépcsőn sem! Kurva élet!

Baktatok az újszülöttosztály felé, virágokkal és kamerákkal. Maró a cigarettafüst. A lift mellől jön, a lépcsőházból, a hypótól aszott majomtekintetű takarítónők szofijától bűzlik a szülészet, és a parányi foszlott kimonókba kötözött bébicéklák steril kórterme is, ahol a 24 órás neonfényben egy bőrkötéses Sokolból mond vicceseket a slágerrádió. Az újszülöttek oldalára hatalmas alumínium rombuszt kötöznek, rajta a mamik szobaszáma. Kulcstartó.

Gyerekkoromban a lelki megtöretés eszközeként éltem meg, amikor karácsonyi ajándékosztás előtt a nagymamámnál el kellett énekelni a naftalinszagú jéghideg szobában a Mennyből az angyalt.

Az ember leginkább önmagát tudja megérteni, leginkább magamagával képes együttérezni, már-már könnyekrefakadásig. Bár sokszor még ez is macerás, gondoljunk csak Dr. Jekyll és Mr. Hyde tipikus esetére. Ez persze eléggé skizoid állapot, de hát tudjuk, hogy minden gondolkodó emberben van egy nem annyira, vagy legalábbis nem pont úgy gondolkodó lény is.

Egy kávéházban találtuk ezeket a régi Budapestet ábrázoló cukros zacskókat, és nagyon megörültünk nekik. Mert nem valamelyik kávés cég promóciója virított rajtuk, még csak nem is az adott kávéház lógója, ami egyébként elegáns gesztus. Nem. Sokkal elegánsabb megoldást választott az üzletvezető.

Mint ismeretes, a jóga a tudatos légzésszabályozásra épül. Alaptétele szerint belélegezni az orrunkon át kell. Mi következik ebből? Hogy a folyamatos beszéd és a megfelelő légzés kizárja egymást, hiszen ha valaki csak nyomja a szöveget, nem jut ideje arra, hogy az orrán át vegye a levegőt. Képzeljük csak el, milyen viccesen hatna, ha valaki állandóan abbahagyná beszédét, becsukná a száját és mélyet lélegezne az orrán át. Pedig a politikai jóga, bármennyire furcsa is, épp erre tanít.

Tél közeledtével megint felvetik fejük a régi ünnepek, különböző szentektől és mártíroktól hemzseg a kalendárium, van, kiket a Vatikán, másokat a Batu kán jutatott hírnevhez, hogy valamely véres, vagy mitőbb csodás akció okán megemlékezzünk példaértékű, és ködös pályájáról.

Miért is születnek az összeesküvés-elméletek? Egyáltalán: mi az, hogy összeesküvés-elmélet? Elvileg pokoli egyszerű a dolog. Az összeesküvés-elmélet a tanácstalanság, a zavar és a meg nem értés kivetülés-terméke. Amire nem kapunk logikus és értelmes, de legalábbis elfogadható magyarázatot, arra magunk keresünk, olyat, amilyet.

Jutka szerette, ahogy a világ volt régen. Megszűnt a Karaván, hát áttért az omnijára, pedig már az is dauveekbertc lett, már a fene se ismer ki magát, de azért mégis. Legalább az már létezett akkoriban. És ami akkor volt, arról még lehetett tudni, hogy micsoda. Most már meg központilag darálnak, pedig annak idején mennyit állt a Közértben, az ormótlan gép előtt.

Magyarország az erkélyek országa. Kipakolunk erkélyeinkre mindent, WC-csészét, a gyerek összematricázott ócska íróasztalát, rá az ócska légkondit és a kovászos uborkát. Az erkély tíz magyarból ötnél alapvetően tároló, honfitársaink mindent az erkélyre raknak, ami nem fér el a lakásukban.

Na tehát akkor most az a kérdés, hogy milyen alapon gondolják egyesek, hogy Magyarország már a Balkán kapuja. Érthetetlen. Persze lehetne most példákat, érveket és ellenérveket sorolni, az aluljárók, a hajléktalanok, a kosz meg a szürkeség, de ne legyünk elfogulatlanok, álljon itt inkább egy kis személyes élménybeszámoló legutóbbi magyarországi látogatásom kapcsán.

Valahogy eltávolodtunk egymástól. Földrészek, országok, emberek. Fura dolog ez: mintha a határok megszűnésével a távolságok ahelyett, hogy csökkennének, növekszenek inkább. Egymástól, önmagunktól. Távolságtartás. Ez ma a jelszó. Jól betartani. Egymásnak.