A scanner vöröslő fénycsóvája lassan pásztázza végig a hűtőszekrény tartalmát, neki nem sietős, az alapos munkához idő kell, csak az emberek rohannak, tessék, még arra sincs idejük, hogy bevásároljanak, a mesterséges intelligenciának kell e-mailben elküldenie, mire van szüksége épp a családnak!

Le lehet ám kerülni a térképről nagyon gyorsan. Még a szeretet szeretett országainak is. Soroljuk fel a Himalája buddhista államalakulatait! Na? Van ugye Tibet, azt '54-ben lerohanták kínai testvérei. Előtte azért Ladakhot bekebelezte India (1842), később megint ők érezték úgy, hogy nincsenek elegen, és egy laza mozdulattal kiradírozták a Szikkim királyságot (1975).

Theus úr, ahogyan kocsmabéli hívei szólítják, már a cím láttán azonnal intene és hosszas fejtegetésbe kezdene arról, hogy nem a kifejezések, nem a szavak, hanem a tettek viszik előbbre a világot... de most hatszáz kilométer választ el minket, ezért nyugodtan belekezdhetek.

Mahmoudi mesélte, hogy gyerekkorában, Iránban, téli napokon összegyűlt az egész család, körben ültek és egyetlen nagy takarót terítettek magukra. Alatta lábmelegítő volt, fölötte sok tea és még több mese. Az öregek mesélték a régi időket, a perzsa legendákat, a gyerekek, hogy mi történt velük aznap, a felnőttek megbeszélték ügyes-bajos dolgaikat. Órák teletek el így, nap, mint nap, míg rájuk nem borult a csillagos ég és az álom.

Szemesnek áll a világ. Én így tanultam. A minap azon gondolkodtam, amikor „befordultam a konyhába”: ez tényleg igaz lenne? Ezt kellene nekem is továbbadnom, ha majd a fiaim a globális felmelegedés közepette, egy olvadó jéghegy tetején azon morfondíroznak majd - a tíz ujjukat szopogatva (mert akkor jégkrém már nem lesz), hogyan tovább?

Bent valaki feszült figyelemmel tekergette a mobil kamera irányítókarját. A képernyőn egymás után jelentek meg a termek, egymás után az emberek, az arcok. Ismerőst keresett. A vöröses fényben azonban nem volt könnyű felismerni bárkit is, főleg, mert a fájdalom eltorzította az arcvonásokat és elhomályosította a tekintetet. A kontrollszobában csak az izzó képernyő világított.

Néhány hónapja kezembe nyomták a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (nekünk már főiskola marad örökre) felvételim első rostatesztjét: 1990-ben az akkori Nemzeti Színház Kaukázusi krétakör előadásáról írtam elemzést. Az egész utolsó bekezdést neked szenteltem, energiáidat, gondolatközvetítő képességedet, bődületes erődet, jelenlétedet méltattam, összevetettem az Elveszett paradicsombeli alakításoddal, és arra vetemedtem, hogy örömömet fejezzem ki, hogy végre egy neked való szerepet kaptál a Nemzetitől.

„Csak egy szép gondolat. Egy apró picinyke szép gondolat” – Robin Williams járkál fel s alá egy hatalmas fa odvában, miközben Peter Pan-kiképzésen esik át Sehol szigetén. Nem tud sem kukorékolni, sem repülni, túlságosan felnőtt már. Híres ügyvéd lett, legjobb barátja a mobiltelefon, és a sok megszegett ígéret. Giling Galang, a kis szárnyas tündér-törpe szerint egy kicsinyke szép gondolat kell, s minden megváltozik.

Ha létezne folyamatos fejlődés, ha az evolúció minden kétség nélkül igazolható tény lenne, a világ szerintem előbb-utóbb elunná magát. Szó se róla, mintha valóban lenne valamilyen irány, valahonnan valahová (valamiből valamibe), de ez aligha vigasz a számunkra.

Ez a HOPPart így címnek nem is olyan rossz. Mint egy társulat neve, elborzaszt, nem tagadom. Kapálódzva érveltünk Ascher Tamással az idegenszavasdi, az értelmetlenség, az infantilizmus és a megtévesztés ellen, ami ebből a névből árad. Ők konokul ragaszkodtak saját találmányukhoz (ezt nagyra tartom amúgy), és ez lett a nevük: HOPPart. Ők a mi tanítványaink, tavaly végeztek a Színház és Filmművészeti Egyetem zenés-színész szakán, Ascherrel közös osztályunkban.

Meghosszabbította a Nemzeti Galéria február 24-ig Vaszary János festőművész gyűjteményes életműkiállítását. Kétszer láttam, másodszor elvittem a Honvéd táncosait is magammal. (Előző héten az Állatkertben voltunk, az is kultúra.)

Mindenekelőtt nem árt szögezni: a szocializmus sohasem létezett. Ahogyan nem létezett a katolicizmus, a demokrácia vagy a... és sorolhatnám tovább. A szocializmus is egy a valójában még fel sem épített, ki sem próbált és máris elárult vagy elfeledett eszmék, vallások, ideák sorában.