Végelszámolással megszűnik az Adoc-Semic Kiadói és Nyomdai Kft., amely kiadja többek között a Dörmögő Dömötör, a Garfield, a Kretén és az Elle magazint.
Végelszámolással megszűnik az Adoc-Semic Kiadói és Nyomdai Kft., amely kiadja többek között a Dörmögő Dömötör, a Garfield, a Kretén és az Elle magazint.
...mert vannak emberek, akiket nehezen tudunk elfelejteni, holott nem sokat csináltak életük során, akiket nemigen tudunk kiverni emlékezetünkből, pedig valójában nem a külvilágnak éltek...
Esterházy leírta a teljes Iskola a határon című Ottlik Géza regényt egyetlen lapra, újra és újra egymásra írva a sorokat. Pedig annyira nem is jó. A mi kollégiumunkban sokkal jobb sztorik voltak. Persze nem katonai kollégium volt. Szóval minek az a Tiszta Lap? Ha Esterházynak ment az újrahasznosítás / másolás, akkor nekem is jó a papír úgy, ahogy van. Kivéve talán a wc-paper.
Az én utam nem a tiéd. És ez mindig így volt. De azért jól megférünk egymással. A párhuzamosok a végtelenben találkozhatnak, s mi ezt jól tudjuk. Ott majd leülünk, és meghívlak egy vacsorára, tudod, ott lesz Pilinszky is az új T-sörtjében, a hátán: „ahol nincs első s utolsó vendég”, iszunk egy krigli sört, s közben jókat röhögünk azon, milyen hülyék is voltunk, mikor azt gondoltuk, egyenlők vagyunk.
Ez csak amolyan szólás-mondás… tiszta lappal kezdeni. Egyszerű vágykép: a megtisztulás, az újrakezdés, a megbocsátás, a felejtés, a változás lehetőségének metaforája. A szándék a fontos, mondta mindig nagyanyám, ha valami nem sikerült. Rettenetesen bosszantott.
Mármost az a kérdés, vajon mi is az a tiszta lap. Mert ha a megkezdetlen, érintetlen semmi, akkor úgysem indul senki tiszta lappal. Ha maga az üresség, akkor már a kezdet kezdetén hiábavaló törekvés csupán. Hacsak mindazt, amit belénk és körénk írtak és írnak életünkben, életeinkben, nem akarjuk buddhista szerzetesként szép lassan kitörölni, és eljutni az üresség állapotába.
Nem hiszem, hogy lennének közös ügyeink. Pont. A tiszta lapra ez kívánkozna, ha nagyon őszinték szeretnénk lenni egymáshoz, és legyünk végre azok, mondjuk meg a frankót, bele, egymás szemibe, aztán te erre, én arra. Banálisan bináris a korkód. Polarizálódik a társadalom, kétpólusú lesz, fehér, akár az A4-es, feketével meg írjuk fel nevünket a felső sarokba.