Unatkozom fenemód – ebből a napból sem lesz már semmi. Kiülök hát a tópartra, pecabottal a kezemben, és türelmesen várok. Hadd múljon az idő. Már-már elbóbiskolok, de hoppá, az úszó megrándul, egyszer, kétszer, háromszor, ez már nem tréfa, úgyhogy most én rántok,…