Néhány évtizede, a kommunizmus alatt azt tanították az iskolákban, hogy Jézus nem volt valós személy. Pedig számos, a Biblián kívüli forrás is hírt adott a cselekedeteiről.

Most itt az esély, hogy kicsit kilépjünk önmagunkból és meglássuk, hogy másoknak nálunk sokkal nehezebb.

Csak az olvassa, aki látja a képeket a szavak mögött. Csak az olvassa, aki érzi a történetet a képek mögött. Csak az olvassa, aki meg tudja hallani a fényt a történet mögött.

Pilátus nem talált semmit, ami a vádemelés alapjául szolgálhatott volna, de a felbőszült tömeg a megfeszítést követelte.

Amíg messze van, a komfortzónánkon kívül, egy gombnyomással el lehet hallgattatni azt, ami kellemetlen, s nem fáj eléggé.

Lehet, hogy ők hárman nem is királyok voltak, hanem asztrológusok? Valóban hárman voltak, vagy lehettek akár százan? Egyáltalán, honnan tudták, hogy mikor és hol fog Jézus megszületni?

A zsidó–keresztény kinyilatkoztatás a többi vallástól egy kérdésben alapjaiban különbözik: ez a feltámadás.

Bár a karácsonyi jelképek eredeti célja az volt, hogy Jézus személyének különleges és fontos voltát hangsúlyozzák, mégis inkább elterelik a figyelmet arról, amit ekkor ünnepel a keresztény világ. 

A Biblia több mint 300 próféciát említ csak magáról Jézusról – és valamennyit évezredekkel, de legalábbis évszázadokkal a születése előtt jegyezték fel.

A Szalay Lajos kiállításához kapcsolódó különleges eseményen új megvilágításba kerülnek a hit alapvető kérdései.

Bár ma már csak csak a betlehemi csecsemőgyilkosság kapcsán emlékezünk meg Heródesről, ő volt az akkori világ legkiválóbb építtetője: Monaco és Las Vegas-szerű városokat hozott létre Judeában.

Ki ne gondolkodott volna már el az élet, a világmindenség meg minden nagy kérdésein? S ki ne kételkedett volna az előre legyártott válaszokban? Ki az, aki gondolkodás nélkül mindig is elhitte, hogy van Isten, aki tényleg elküldte a fiát a földre kétezer évvel ezelőtt?