A több tízezer résztvevőre számító vasárnapi Critical Mass felvonulás szervezői Ronald Alexander Mollingert, a Holland Királyság nagykövetét kérték fel a felvonulás kezdetét jelző kerékpáremelésre, és ezzel a menet indítására.

Menni csak menni, vándorolni, s ki tudja hol állsz meg, hol az út vége….Talán ahol a vagon-sínek összeérnek? Csak menj országról országra, hazáról hazára, húzz cipőt ki tudja meddig húzhatod, mikor lesz a nyűtt cipőből…..Tedd le a cumót, aztán vedd fel újra, húzz cipőt ki tudja meddig húzhatod… Ez a sorsod? Nem, Soa, soha többé!!!

Naná, hogy a bicikliúton rádnyitották a kocsiajtót, kanyarodó troli simán neked hajtott, mégis élsz. Keresztbe feküdt előtted egy trendi kisbusz, de nem adtad meg magad és hanyag eleganciával tekeredtél ki a kóricáló gyalogosok elől. 
A Kultúrpart egyelőre csak laza vádlibillegetéssel melegíti agyváltóit a Kritikus Tömegre!

A magyarság számára kiejthetetlen fedőnevű hétvégi kaszkadőrtalálkozó kapcsán jutott eszembe, hogy ehhez pont ilyen középországnak kellett lenni. Mert ha gazdagabbak lennénk, vagy szegényebbek, akkor mindenki bringával járna. Ezt a luxust csak a fejlett nyugat és a fejletlen kelet engedheti meg magának. Itt viszont, ahol több autó fogy, mint fogkefe, a bringázás valami elitista extrémsporttá vált, hétköznapi túlélőshow-vá.

Hosszas vajúdás után végre Magyarországon is megszületni látszik a civil szféra, egyre nagyobb teret nyernek az alulról érkező kezdeményezések. Ezek egy része a környezetvédelem fontosságát kívánja tudatosaítani az emberekben: a Critical Mass mellett ilyen jellegű megmozdulás lesz 2008. április 20-án a Park! projekt, ahol többezer ember „zöldül be”, és beparkosítja a Deák teret.

A tömeg az tömeg. Súlya van, akármiből legyen is, anyagból vagy emberből. De nem mindig, és végképp nem örökké.

A varsói gettólázadás (1943. április 19.) kitörésének évfordulója alkalmából az izraeli kormány döntése értelmében minden évben megemlékeznek a második világháború 6 millió zsidó áldozatáról. Magyarországon 1944. április 16-án kezdődött meg a magyar zsidók deportálása. Nyolc éve minden évben fáklyás felvonulással emlékeznek meg a Holokauszt áldozatairól az Élet Menetével, amikor a Dohány utcai zsinagógától a pesti alsó rakpartig vonulnak a megemlékezők.

Hétvégén a Föld napja alkalmából több tízezren demonstrálnak két keréken vagy két lábon a tiszta levegőért és a klímaváltozás ellen. A BKV sztrájk idején pedig szintén egyetlen válsztásod van: bringára pattanni. Szóval demonstrációra fel, induljon a menet gyalog, biciklivel, zöldben, már csak azért is, mert pénteken más lehetőség nemigen lesz.

- Segítség! Ez az ember megőrült! Fegyver van nála! Vigyázzanak! - kiáltozta szinte eszét vesztve egy ballonkabátos férfi a hídon, és rohant tovább. A szembejövők csodálkozva nézték, de a pánik őket is hatalmukba keríthette, mert tétován megálltak.

Képregényből tanítják a Holokauszt történetét már több magyarországi iskolában. A rajzos könyv ötletét egy holland alapítvány találta ki, nálunk még csak tesztelik. Nem ez az első eset, hogy a történelem könyveken kívül más formákban is megkísérlik bemutatni a náci rémtetteket.

Amikor tavaly júniusban megjelentek az üvegházban és a gyógynövény-veteményesben az első meztelencsigák, azt gondoltam, valamiből nekik is élni kell. Aztán pár nap alatt fogyadozni kezdtek az addig szépen növögető brokkoli és a francia karfiol levelei, a bazsalikomok úgy eltűntek, mintha a szomszéd spagettipartira hívta volna meg egész Krumlovot, csak a menta tartotta magát hősiesen, így legalább egy jó kis hűsítő teára maradt némi reményem.

Mindegy hogy fölötted milyen felhő lesz,Te aztat már nem látod, mer meghaltál,S lehet hogy egy égő villanyt úgy hagytál! Vers rögtönözve, Varró Dániel, Kukorelly Endre, Garaczi László, Spiró György, Tóth Kriszta és Havasi Attila tollából. Sorozatunkból kiderül, hogyan nyissuk a hűtőt, és hogyan közlekedjünk biciklivel. Versben.