Hogyan küzdünk meg azzal, hogy végső soron a legtöbb dolog összejött, amire világmegváltó kamaszként vágytunk? És hova tovább, ha már a főváros levegője is fojtogat? Itt az új Galaxisok-lemez.
A kanadai énekesnő debütáló lemezének alapanyaga egy napló, amit száznyolcvan napon keresztül vezetett –annak érdekében hogy újra közel kerülhessen magához.
Carly Rae Jepsen már előző albumával is bebizonyította, hogy helye van a kétezres évek popzenei kánonjában.– a Dedicated kevésbé erős versenyző, de határozottan nem rossz.
Weyes Blood negyedik nagylemeze egy érzékeny artpop album: a Titanic Rising dalai valahol félúton lebegnek a szentimentalizmus és a vontatottság között, néhol ide, néhol oda áthajolva.
Dánielfy Gergő leginkább az X-faktorból és A Dalból lehet ismerős: a színpadon mezítláb járkáló, egyszálgitáros huszonéves legelső nagylemezét zenekarral, az Utazókkal kiegészülve adta ki.
Még decemberben egy romantikus olasz balladával mutatkozott be a Kultúrparton a Bozo, egy ideje pedig teljes egészében elérhető a „nem éppen szerelmes lemez”, ami igazi nyárváró balatoni rock!
Mi történik, ha három, külön-külön is sikeres, fiatal zenészlány összeáll? Hát a boygenius, amiben szerencsére egyikük sem kerül a másik árnyékába, sőt, a tehetségük inkább összeadódik.
A Szabó Gyula és Gergely, Teknyős Krisztián és az olasz Vincenzo Pellecchia alkotta balatoni új hullámos zenekarral jövőre megjelenő lemezük kapcsán ültünk le beszélni – és az interjú mellé hoztunk egy dalpremiert is.
A The 1975 harmadik nagylemezével nagyon sokat akart, de szerencsére ennek legalább a felét teljesítette. Fülbemászó elektornikus-popos rockzene egy órában.