Mindenekelőtt leszögezem: nem vagyok forradalmár! Már csak azért sem, mert ellustultam. Örülök, ha a magam világát megváltom, már arra sincs túl sok időm. És amúgy sincs kedvem felfalni saját gyermekeimet. De emlékezni, azt azért lehet. Hiszen a messziről jött – és messzire ment – ember azt mond, amit akar. És mi, mai negyvenesek, bizony lassan afféle mesemondó apókák leszünk. Elzúgtak forradalmaink.

Mi lehet a legelrettentőbb szó, amit ha ráírunk egy zsákmánynak való papírdobozra, soha senkinek a büdös életben nem jut eszébe azt kinyitni? Kis ötletelés: ismerjük meg jobban nagy fogalmainkat.

Nem akartam hinni Karinthynak, aki kifogta a kor Pestjének legveszedelmesebbjét, így saját fájó példáját délutáni lapokba írva tett örök szolgálatot az önsajnálatra, önemésztésre, tehetetlenségre ítélt férfiaknak.

Már Eötvös Károly is emlegeti a Balatoni utazás című halhatatlan munkájában, de vannak, akik Kézay Simon krónikáiban is találtak a szörnyre utaló adatokat. Az első pontos leírás Herman Ottótól származik, de az ötvenes években a kultúrpolitika már nem vehetett tudomást egy azonosíthatatlan lény létezéséről.

És – hogy a másik oldal remek retorikai fordulataira is hajazzak egyúttal – megint fasiszta pribékek zavarták meg a békés ünnepet! Nem csodálkoznék az ehhez hasonlatos mai szalagcímeken, mint ahogyan a tegnapi headline-ok sem leptek meg túlzottan. Közéleti helyzettől, pártállástól függetlenül, ha nem történik semmi, akkor is történik – tán ez lehet manapság a hazai újságíró- és médiasulik alapfelvetése, miközben olybá tűnik, azok udvarain az etikai kódex több évfolyamából raknak tüzet a jövő Pulitzer-díjasai…

Az embernek a bajban nem részvétre van szüksége. Hanem még több bajra. A valóságban három farkas áll az egyetlen kismalac ajtajában. Az élet ugyanis kemény, nem csak mondják – tehát sokkal jobb érzés legyőzni.

Mondhatnók, megpofozással, sarokbaállítással és komoly intővel ér fel a közép-kelet-európai tagállamok értékelése a magyar térségmegmentő dolgozatról. Nem ártott volna a véleményüket kérni. Korábban. Most a szüleinket is behívatnák, ha tehetnénk, de hát nekünk, világ árváinak még azok sincsenek, lelencei vagyunk széles e határnak…

- sikítja könnyek közt egy alighúsz kislány, miközben négy tagbaszakadt férfi gyakorlatilag agyba-főbe kínozza. Nem részletezem. Vidám szombat esti szórakozást színlelnek ők a producer kérésére, egy szemmel láthatóan lakótelepi lakás rejtekén.

Ady Endre összes fényképe egy könyvben, segédanyagként funkcionáló, értékes textusokkal, a Vátesz halálának 90. évfordulójára. Külön-külön talán láttuk is őket, de egyben: több olvasót hoz, mint a jó tanár híján sok esetben fájdalmas gimnáziumi Ady-gyorstalpalók. Gondolatok az irodalmi sztárépítésről.

A kommunisták már a garázsban vannak. Nem Csajkával járnak, hanem Daciával. Éppenséggel el is viccelhetnénk, hogy Marx, Lenin és Castro mondjuk ötösbe tette a kommunizmust, és hogy annyira nem működött a fék, hogy a vallásuknak 100.000.000 áldozata lett.

Az irodalom nem mindig volt ám papírszagú szerzők egymásnak szóló játéka. A Nyugat gárdájában forradalmárt, műveltségi orákulumot és valóságos celebet egyaránt találunk. Az irodalomról mégis a könyvespolc jut az emberek eszébe. Nem az élet.

Az Európai Közlekedési Tanács soron következő ülésén tárgyalja a Luxury Vechile Organization (LVO) javaslatát, amely sokak felháborodását váltotta ki uniószerte. A szervezet célja, hogy a luxusautókra megkülönböztetett közlekedési szabályok legyenek érvényesek bárhol, ingyen parkolhassanak, ne vonatkozzon rájuk a sebességkorlátozás, és használhassák a buszsávokat is.