„Mi volna, ha egyre nagyobb sebességre kapcsolnának, aztán
megtórpedóznák a tűzokádó vulkánokat, melyeknek mélyén perzselően
tátongó ölek húzogatják rianásukat, miként a Balaton erogén
jégpáncélja enged a rázuhanó nap kora tavaszi erekciójának."
A fecskék ismét eljöttek a nagy erdők mögül, és újra virágzott a sivatag. A dalnok is megérkezett, de már hangszere nélkül. Furcsa dal volt az övé, a Szultánról szólt, de egy másik Szultánról is, a sivatagról, de egy másik sivatag is része volt, és a homokárnyéka mintha nem csak áldozata, de hőse is lett volna a csatáknak. A dal maga volt a Nagy Háború.
Fontos ember vagyok. Szétnyílik a tömeg, ha délcegen érkezem. Bonyolult ügyek futnak át a kezeim között. Szálakat mozgatok. Martalócok lesik szemem villanását. Veszek, és eladok. Levegőt, aranyat, kőbányai kokaint. De ez nem elég! Még fontosabb akarok lenni. Akarok lenni VIP. Ha várnom kell, hát a VIP váróban várjak. Ha megjövök, a VIP bejáraton érkezzem, VIP jeggyel, és VIP parkolóban parkoljak. És a partym, hát a partym az csakis VIP lehet. Egy VIP lakosztályban.
Izzik az UVB a tarkómon, hiába nyomtam rá kétujjnyit a gyerek méregdrága víz- és mindenálló napkréméből, elképesztő a sugárzás, a bicikliútra rásül a gumi, meg az óriáshangyára leső izgatott gyíkok. Szezon előtti csend: levél se rezdül. Majd csak a hétvégén csattannak a spaletták a bisztrók, büfék, imbiszek ablakán, és fortyogó vénusz olaj habjaiból előlépnek az eddig téli álmukat alvó, hűtőládák mélyén hibernálódott hekkek, burgerek, előregyártott rántott sajtok, és a karfiolok is, hátha a németje vega.
A legújabb amerikai kutatások alapján új értelmet nyerhet a kultúrált táplálkozás fogalma. Régóta ismert a klasszikus zene és a költészet haszonnövényekre és háziállatokra kifejtett jótékony hatása, ám a Stanford University táplálkozástani intézetének munkatársai most forradalmian új eredményeket értek el embereken végzett kísérleteik során.
A lét egyszerűen borzalmas, szörnyen veszélyes, sőt bátran kimondhatjuk: az élet halált okozhat! Ahogy a hírek után szokták mondani: bár több-kevesebb napsütésre van kilátás, keleten azonban gyakran lesz erősen felhős az ég.
Hat hét után már mindenkinek feltűnt a bűz meg a hiányzó kuka, persze nyár volt, igazi szagos nyár, a kerti jerikó-rózsák meg a kerületi újszülöttek soha el nem bomló pelenkái, a bombaként aláhulló darázskörték és az elmaradhatatlan pörköltszag alá szőnyegként terült a halál illata, az igazi férges, húsrohasztó odor.
Valahogy búskomor, depressziós, csak lógatja az orrát naphosszat. Aztán hirtelen kereket old, volt-nincs, lelép, meglóg, eltűnik, mint a kámfor. Pedig igazán nem lehet oka panaszra: szeretem, becézgetem, vigyázom minden lépését, sőt van úgy, hogy hozzá sem érek napokig, nehogy rátörjön az a szörnyű anorexia, amely pár nap alatt elviheti szegényt.
Vannak korszakok, amiket bizonyos illatok hívnak elő. Aztán vannak olyan emlékek is, amelyek egy íztől villannak be. De a legerősebb emlék-behívó a hang. A zaj, a zene, a suttogás és az ordítás, egy tányéron megcsikorduló kanál, vagy egy éppen megrepedő tükör is előhívhatja ez emlékezetnyalábokat. Amikor megállsz egy pillanatra, és azt mondod: igen.
Midőn felkérettetett a káoszelméletben megnyilatkoznók, jeles szerzőtársammal valamelyest szellemi asszót folytatni a netpáston, felmerülni tetszik a kérdés: túl a káosz (és kosz) keltésen, parány univerzumunkban (zoomunkban) mily rettentő hatásfokkal működik ez az izé? A lepkés cucc? Mert oké, a szárnya itt, a tornádó ott. Persze ez pont annyira igaz, mint az E=mc2. Van, akinek ez egy kurva nagy atombombát jelent, van, akinek egy marha gyors űrhajót. (Csubi, kapcsoljunk hiperűrsebességre!)
Totó nem is tudja pontosan, hogy hogyan is került ő Tibetbe. Vagy Tibet őhozzá. Totó Dorothy kutyája, és amíg Dorothyval voltak, mindig Dorothy-val történtek a dolgok.
A magyarság számára kiejthetetlen fedőnevű hétvégi kaszkadőrtalálkozó kapcsán jutott eszembe, hogy ehhez pont ilyen középországnak kellett lenni. Mert ha gazdagabbak lennénk, vagy szegényebbek, akkor mindenki bringával járna. Ezt a luxust csak a fejlett nyugat és a fejletlen kelet engedheti meg magának. Itt viszont, ahol több autó fogy, mint fogkefe, a bringázás valami elitista extrémsporttá vált, hétköznapi túlélőshow-vá.