Mi lenne veled, ha nem volna neted? 3, lassan már 4 G? Szélessáv? Még most is az információk perifériáján vegetálnál, jótékony ködön át szemlélve a bolygót. Jobb volt?
Mi lenne veled, ha nem volna neted? 3, lassan már 4 G? Szélessáv? Még most is az információk perifériáján vegetálnál, jótékony ködön át szemlélve a bolygót. Jobb volt?
Eu-s vagy? Rendszerváltos? Komcsis? Trianonos? Vagy csak lenyomnád az asszonyt, mindenért? Kár. Mert nincs balsors, ami régen tép, ahogy Isten országa sem...
Egyelőre élvezeti cikk gyanánt, de divatba jött az emberhús Magyarországon.
De hogy mindig ez van…! Pörögnek a hónapok, hetek, napok, órák, percek, és a végén ott állok teljesen tanácstalanul, mint egy ázott veréb, és semmi ötletem sincs.
Kedves olvasó, hát ez történt velünk. Finoman és durván, idézőjelesen és konkrétan, anonim módon és névvel-címmel-irányítószámmal, de Te jelezted: ez így nem mehet tovább.
Valljuk és hisszük, hogy az egyetlen kivezető út Magyarország számára, ha a Köztársasági Elnök címet egy minden szempontból megkérdőjelezhetetlen személy tölti be. P4P!
Az MTVA gondozására bízott, amúgy is fogatlan közszolgálat már-már kivérezni látszott a kritikák kereszttüzében: ár/érték, tartalom, ízlés, nézettség, kereskedelmi nyomkövetés stb. szerepeltek a kegyetlen tollnokok halállistáján, nem kímélve az új műsorstruktúra egyetlen momentumát sem. Mégis váratlan felfedezésre tehetett szert a bátor adófizető, ha az m1 csatornára kapcsolt és persze jó helyen ült jó időben. Négy hetente egyszer. Most? Ennek is vége...
Legalább vidéken nem finomkodnak, gondoltam, és hajnali négykor, pizsamában adtam meg magam életem első igazi locsolásának.
A magyar elvágyódó lélek, voltaképpen sehol sem jó neki ott, ahol épp van. Mondjuk itthon. A Nagy Nemzeti Kivándorlási Hagyomány ismét újkorát éli. Vagy sosem volt ez másképp.
Ez mostanában úgyis olyan divatos. Mármint eddig is nagyon divatosnak és menőnek számított, hogy valaki a birtokában van azoknak a képességeknek, amivel eredeti és energikus módon tudja megváltoztatni a többi ember gondolkodását, csak most, hogy néha igencsak meggyűlik a mocsok itt-ott, kissé aktuálisabb.
A nyugati kultúrkör általános túlfogyasztási mániája miatt már gyakorlatilag mozdulni is alig lehet a tárgyaktól és a szeméttől. Mindent hermetikusan és gondosan becsomagolunk, teljesen egyszerű használati tárgyakat fetisizálunk, ruhamárkákat istenítünk.
Talán sokan emlékeznek arra a pár évvel ezelőtt terjedő trükkös kérdésre, hogy kit választanánk az ország vezetőjének, ha csak annyit tudunk, hogy egyikük nem iszik, nem dohányzik és vegetáriánus, míg másikuk részeges, állandóan füstölög és válogatás nélkül élvezi a földi jókat.