Azt hallottad, hogy Amrita Sher Gil, Fridha Khalo és Sofonisba Anguissola itt jártak Budapesten? Hol? Kiss Mártinál! - Weiner Sennyey Tibor ajánlója a tárlatról.
Kultúrpart
Egyéjszakás kaland - ezreknek
Kultúrakedvelővé vált rengeteg ember egy nap erejéig, vagy a múzeumok lettek nyitottabbak, mint általában? Szubjektíven szelektív vélemény a tizedik Múzeumok Éjszakájáról.
Csak vers legyen és kép
Beszélik, hogy Budapesten működik egy titkos társaság – a sok más közismert, mégis titkos társaság mellett – a „Nénik”.
Géher István emlékére
Ön akkor most magyar költő lesz, jól megfontolta?
Nem leszek magyar költő, tanár úr. Nyugodjon meg.
Bújjunk be együtt oda a T.S. Eliot nappaliba és mormoljunk Dante
sorokat, amelyben minden mindenre vonatkoztat.
Vagy dörgöljük hátunkat sárga köd gyanánt a házak falainak,
amikor sokat üt az óra és engedjük pipáink füstjét az opálos égnek; itt
világít egy menóra a vaksi ablak mögött, amott csupasz gyertyák égnek,
és suhan az utcán végig az összes árny, ki kéreget, ki sántán igyekszik
az alkonyat elől, egy kapualjba menekül, és ott összeomlik legott
a nedves kövezeten. Nem! Ne hazudjunk! Szavaljunk inkább imbolygó
rémeket a gravitácó szédűlt közepéből, álljunk szerény kabátban,
kopott táskáink mély papiros illatában kopott férfiként, ki mindig,
örökön öreg, kiben meghalt már a szörnyeteg, ki almájába
harap és kinéz az ablakon és azt motyogja: Igen, tudom, tudom:
így hever a zöld, így húzódik rajta a kék, így ágaskodik, mi
építmény, s a szikla így rojtosodik egy szürke tengerparti képen,
a test így emelkedik és zuhan egy csobbanás erejéig, s a bőr alatt
az izmok így múlnak el. Ott lenni, ahol már voltunk valaha, olyan,
mint jósok kártyalapja, egy ajak mozdulata vagy büntetés. Szégyen
és bűn, halál és szenvedély e lapon, ezt most arccal az asztalnak fordíthatom,
és számolok magamban, míg tart a lélekzet. Voltam és többé nem leszek.
Nem leszek magyar költő, tanár úr. Nyugodjon meg.
Bújjunk be együtt oda a T.S. Eliot nappaliba és mormoljunk Dante
sorokat, amelyben minden mindenre vonatkoztat.
Vagy dörgöljük hátunkat sárga köd gyanánt a házak falainak,
amikor sokat üt az óra és engedjük pipáink füstjét az opálos égnek; itt
világít egy menóra a vaksi ablak mögött, amott csupasz gyertyák égnek,
és suhan az utcán végig az összes árny, ki kéreget, ki sántán igyekszik
az alkonyat elől, egy kapualjba menekül, és ott összeomlik legott
a nedves kövezeten. Nem! Ne hazudjunk! Szavaljunk inkább imbolygó
rémeket a gravitácó szédűlt közepéből, álljunk szerény kabátban,
kopott táskáink mély papiros illatában kopott férfiként, ki mindig,
örökön öreg, kiben meghalt már a szörnyeteg, ki almájába
harap és kinéz az ablakon és azt motyogja: Igen, tudom, tudom:
így hever a zöld, így húzódik rajta a kék, így ágaskodik, mi
építmény, s a szikla így rojtosodik egy szürke tengerparti képen,
a test így emelkedik és zuhan egy csobbanás erejéig, s a bőr alatt
az izmok így múlnak el. Ott lenni, ahol már voltunk valaha, olyan,
mint jósok kártyalapja, egy ajak mozdulata vagy büntetés. Szégyen
és bűn, halál és szenvedély e lapon, ezt most arccal az asztalnak fordíthatom,
és számolok magamban, míg tart a lélekzet. Voltam és többé nem leszek.
Menny és pokol
Utolsó könyvheti naplónkban Georges Minois, Mérő László, illetve Domokos Johanna és Vass Tibor könyvéről írunk.
Álmodozók és szerelmesek
Ötödik naplóbejegyzésünkben hat könyvet ajánlunk három szerzőtől: John Updiketól, Italo Calvinotól és Elif Shafaktól.
Misztikus találkozások
Könyvheti sorozatunk negyedik részében a Vörösmarty térre látogatunk és dedikálunk.
Bájos Szeged
Harmadik könyvheti írásunkban Szegedre látogatunk és az ott másodszor megjelent „Szeged Effekt” antológiát mutatjuk be.
Derű és komolyság
Könyvheti naplónk második részében Ambrus Lajos, Szörényi László és Jász Attila új könyvéről lesz szó.
Ünnep és aréna
Könyvheti sorozatunk első részét olvashatjátok, amely most Závada Péter, Terék Anna és Danyi Zoltán versesköteteiről szól.
… mert munkanélkülinek lenni néha jó
A munkanélküliség gond, a pénztelenség nyomasztó, a feleslegesség érzése bosszantó – és milyen sokan vannak, akik tapasztalták már ezt.
A gyerek napja
Évek óta nem ünnepeltem a gyereknapot, Mondjuk, gyerekkoromban se nagyon, mert otthon mindig csípőből jött a hárítás, hogy márpedig nálunk minden nap gyereknap.