Nem értjük, ha már megtörtént a baj: miért nem ér rá reggel 10-ig koporsót venni. De ha tényleg nem ér rá, akkor íme: már erre is van lehetőség. Az év szolgáltató egysége!

Elkészült a 2009-es ún. cool–lista, amit természetesen csak a listán szereplők vesznek komolyan, mindenki más viszont röhög rajta, és ez így van rendjén.

Az egyházak szerepe a romák társadalmi befogadásában címmel rendeztek konferenciát Brüsszelben, az Európai Parlamentben, melynek szervezője és házigazdája Járóka Lívia európai parlamenti képviselő, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság alelnöke volt. Az eseményen a Kultúrpart is részt vett.

Minden, minden ideálunk / Másutt megunt ócskaság már, / Harcba szállunk
S már tudjuk, hogy kár a harcért. // Csak cammogva fonjuk éltünk / Mások elhányt guzsalyáról / S nem kár értünk, / Ha elvágják fonalunkat.

Nos, lehet, hogy lelkileg kiüresedőben a világ, de amikor európai idő szerint hajnali fél ötre húzom az órát, hogy le ne maradjak a U2 Los Angeles-i koncertjéről online, mégis azt kell gondolnom, akad valami ösztönös kohézió bennünk, emberállatokban ezen a planétán…

"Ezerkilencszázötvenhat, nem emlék, nem múlt vagy nékem, nem történelem, de húsom-vérem, lényem egy darabja, szívem, gerincem."

Mindenki ismeri a legújabb kori közmondást: csak ne kerülj kórházba. Vagy: szervezd úgy az életed, hogy a rokoni szociometriában legyen egy doki, aki vész esetén odaszól: Sándorkám, menne hozzád az ángyom fia, és hogy nagyon finom volt az a gyenge galambleves, amit küldtetek a Terikével…

Ezt Nemes Nagy Ágnes írja az Október versében, ahol szó van még acetilén fényben ázó útjavításról és négyemeletnyi angyalokról – ismerjük az elviselhetetlenül korai estéket a városban.

Az egész a bormarketinggel kezdődött. Egy geológusokból álló kis csoport a Hartyáni-hátság szőlőinek talajösszetételét vizsgálva felfigyelt annak szokatlanul magas kéntartalmára.

A kerékpár sokak számára a legfontosabb közlekedési eszköz, a falusiak a biciklivázon viszik haza a malacnak a tápot a darálóból, biciklivel mennek a temetőbe, egy nagy színes műanyag vödörrel, mely tele van olyan vágott virággal, ami nem ment el a piacon, gyerekek bringával mennek iskolába, tiszta sor.

Példás gyorsasággal jelentette meg az Universal Cseh Tamás két filmjét DVD-n: a Portré – ének szemtől szemben című Fehér György-alkotást, és az 1988-as Utóirat című Szász János készítette klipfilmet.

Ájron a tekintetét a sötétségbe fúrta, és elpöckölte a parazsat. Várta, hogy végre beforduljanak az utcába a Kamazok. Későre járt, Andreja már mélyen aludt a kohó melletti családi ház legbelsőbb szobájában. Ide nem hallatszott el a gépek dohogása, a zörgés, csattogás. Nem mintha Ájronék nem dolgoztak volna halkan, náluk a szó szoros értelmében minden olajozottan működött, a daruk, a láncok, a fémcsigák. Úgy hangszigetelték a motorokat, mint az afrikai vadászok terepjáróit. Ájron is vadászként járta a világot: mikor Andrejával társasutazáson voltak, műértő szemmel vizsgálta a Szent- Márk tér bronzalakjait, vagy az Eiffel-tornyot.

Mert Ájron szerette a szakmáját. Szerette, ahogy az olvadt fém új formát ölt, szerette, ahogy régi dolgok sisteregve megsemmisülnek. Sok minden fordult már meg a kezei közt: egyszer hoztak neki filozófusokat a Gellért-hegyről, ő olvasztotta egybe Gandhit, Szent Ferencet és Dharmát a mindenséggel. Aztán hoztak vonatot és mozdonyt, komplett szerelvényeket, Gaudí-díszletet és tankot, kisebb-nagyobb lovasszobrokat, és egyszer még egy páncélos cirkálót is. Ájron pedig mindent szépen beolvasztott.

Most azonban valami nagy dobásra készült. Amolyan szakmai csúcsra. Mert mint a férfi a reklámban, szerette a kihívásokat. Szeretett volna már beolvasztani úgy istenigazából valami nagyot.

És már gördültek is be a Kamazok. Ájron szélesre tárta a kertkaput. Úgy érezte magát mint egy nagy fehér vadász a Szafari után, akinek végre meghozták a rabszolgák az elejtett zsákmányt.

Óvatosan rakodták le a hatalmas vaselemeket. A hajnali derengésben úgy néztek ki, mint egy óriási biciklilánc.

- Ájron, mi legyen a kőoroszlánokkal? – kérdezte az egyik Kamazkamasz – , bezúzzuk kavicsnak?
- Jó lesz az a kapu előtt. Ott jól néz ki. Majd ráírom a nyitvatartást.

Aztán nekiláttak. Dörgött a kohó. A gigantikus acélkötegek becsusszantak a pokol szárnyas ajtaján, felizzottak az óriási csavarok, szikráztak a kandeláberek, aztán olvadásnak indult mind a négyszáz méter, mind az ötezer tonna.

Pirkadatra végeztek is.

Ájron betette a kaput a Kamazok után, belakatolt. Bement a házba, megmosdott és ágyba bújt. A sötétben még odavetette a mélyen hortyogó Andrejának:

- Korábbra húztam az órát. Holnap még nagyobb dugó lesz.