Más szögben jön a fény, másként brekegnek a békák, már egy hónapja azok a tücskök is rákezdték, akiket csak augusztus végén hallani. Még szentjánosbogár is akad. Ember meg sehol, kihalt a tópart, az éttermek, a kocsmák, a kikötőben is csak az őrkutya csörgeti a láncot. Ez a nyárvég.

Csikorogva kanyarodik az ötvenkilences, megyünk a nincsből a van felé – gondolom –, pedig akkor még nem sejtem, hogy ez lesz a dal.

Csukjuk be a szemünket, és képzeljük el: mi lenne, ha felszednék a síneket a Blaha Lujza tértől a Moszkváig, és fél óránként indítanánk buszokat a villamosok helyett.

Egerben jártunk, találtunk egy éttermet, ahol szlovákul is olvasható volt az étlap, sőt, a szlovák étlapokra szlovák zászló hívta fel a figyelmünket. Az Arany Oroszlán egyébként nem szlovák karakterű étterem.

A BRFK nem engedélyezte a szombatra tervezett Rudolf Hess emlékmenetet. Érdekes kérdés ugyanakkor az is, egyáltalán miért tekintik a masírozó neonácik békemártírnak Hitler egykori helyettesét, akinek legendás angliai útját és céljait a mai napig homály fedi.

Bizonyára sokan emlékeznek arra a Márkus László főszereplésével készült kabarétréfára, melyben a kisembert alakító Márkus félpercenként teszi fel a kérdést: Mi került ebben a fotelben 7200 forintba? Mi is ezt a kérdést tesszük fel, csak a fotel helyett egy másik kényelmes eszközt faggatunk: az internetet.

Bécsben, a császári palotánál tartják a Michael Jackson-emlékkoncertet. Azt a bizonyosat. A Pop Királyának rokonai a közép-európai birodalom központját nézték ki maguknak.

Petőfi némi elragadtatással írja a Magyar vagyok című versében: „Magyar vagyok. Legszebb ország hazám/Az öt világrész területén. /Egy kis világ maga.” Majd ugyanebben a versben folytatja: „Szégyenlenem, kell, hogy magyar vagyok.”

„Elutazott tőlünk családunk egyik fontos tagja, akit oly hőn szerettünk – egy Valóság nevű nagybátyánk. Sajnos már nincsen velünk, levelet ír csak nekünk…”

Mi szívunk, a külföldieknek pedig minden tutiság! Nagy lompos székesfővárosunkban csak terelnek, fúrnak, az ipari forradalom idejéből ittmaradt monstrumokkal érthetetlen munkafolyamatokat végeznek sülthagymafejű emberek. A hangerő pedig mint tíz nagyszínpad. De nekik ez is csak látványosság.

Jó-e, hogy nosztalgiavonat visz a szentendrei skanzenban az ország népi tájegységeit jelképező majorságokba? Jó dolog. Tűzoltózenekar játszik, minden olyan, mint egy pásztoridillen.

Semmi sem drága, az állampolgár halála sem, ha a hatalom vesztése fenyeget, vagy annak megszerzése kísért.