"Igazatok van, férfiak, ha lelketek többre, magasabbra törekszik egy asszony szerelménél; mi is lehet előttetek egy gyönge tehetetlen teremtés, kinek könnyűje van örömében, bánatában. Éltetek kiegészítő része egy illy lény szerelme, de annak fő-kelléke nem."

A színház világnapján stílszerűen színházba megy az állampolgár. A világra és művészetekre nyitott emberként meghallgatja a világnapi üzenetet, idén Judi Dench nem túl eredeti gondolatait, majd megnézi mondjuk az Európa egyik legbiztosabb minőségben dolgozó színházának kikiáltott hamburgi Thalia Theater vendégjátékát.

Tudod már, hogy kire szavazol? Száz százalékig ismered a programját, és biztos vagy benne, hogy Ő aztán meg is fogja azt valósítani? Az ígéreteit is mind betartja?

Sokféle március tizenöt létezik, van egy pupu van két pupu, van Lánchidas-kardlapozós, van rákosista kisajátítós, van mesterlövészes-timpanonos, és van úgynevezett gyerekkori március tizenöt, melyből a kisiskolás egészen pontosan nyolcat látott-hallott, mégis, valahogy egy nagy március 15-e lett az egészből, a gyerekkori…

Illetve „nem bírom fékezni magam...” Március idusának hajnalán, kibukásom reggelén írom soraimat, neked, Petőfi Sándor, gyermekkorom hősének, kiről megszámlálhatatlan utca, tér, helyszín, egy híd és legalább két emlékpad van elnevezve. Neked teszem fel, s szegezem a kérdést, mint Segesváron a muszka az pikát: rabok legyek vagy szabadok?

Nagy lehetett a rémület a Sea World hálózat látványparkjában, amikor a Tilikum névre hallgató kardszárnyú delfin magával ragadta idomárját, aki épp a 8 méteres emlős háromszög alakú hátuszonyát tornáztatta a medence szélén. Korábbi agresszív viselkedése miatt már egy ideje tilos volt a vízi monstrummal egy medencéből „halazgatni”, de senki sem számolt azzal, hogy a háromszor erőszakos incidensbe keveredett állat gyilkolni fog.

Mit is ír a hogy is hívják? Nem mindegy? A világ látványos mozdulatlansággal reagál, történjék bármi rajt.

Amíg mi a négyes metróval és autópályákkal próbálunk előbbre jutni, addig a Közel-Kelet szó szerint a magasba tör. Itt az új Bábel-tornya: közel 300 méterrel magasabb, mint az előző, imaházzal a tetején. Pedig bábeli zűrzavar is kialakulhatott volna Dubajban a vállalkozás nyomán: az Emirátusnak milliárdos kinnlevőségei vannak, dollárban persze, a városban élő külföldiek aránya 90%-os, a határok körül izzik a sivatagi levegő és a vallási fanatizmus.

Bejárást rendeztünk a Csendes kávéházban. A hely "előző életében" Csendes étterem volt, ahol is piros népi filcmellényben hozták ki a tatár bifszteket a büdös hónaljú pincérek.

Hamarosan „új világ következik”, amelyben kitüntetett helyet kell, hogy kapjon a kultúra – fogalmazott a Nagyítás című új hetilap első számának bemutatóján Csontos János főszerkesztő és ez, azt hiszem, nem volt helyes.

Minden Éva nő, és minden nő Éva. Rossz helyre nyúlnak, meg sem égetik a kezüket, meg se bánják, a szopós Ádám szinte rámegy – de Éva már tudja, hogy mégsem, a történelem pedig pont így halad jól.

„Nincs karácsony karácsonyfa nélkül!” – szavalja nagyapám, őt nem érdekli, ha mondom, hogy a vágott fenyő állítása kétes üzenetet hordoz. Miért ne lehetne alternatív megoldásokat választani a szeretet ünnepén, hogy meghitt, familiáris érzést lopjunk otthonunkba?