Egyszer már kikutatta. Fáradságos munka volt, nem fűlt hozzá a foga, de meg akart lenni vele. Így van ezzel: egyszer rá kell szánni az időt, túl kell esni rajta.

Van egy mobiltelefon. Csörög, de egy kéz felnyúl és kinyomja. Üzenet érkezik rá, a kéz egészen és teljesen máshol van és mást csinál.

Kidugom a fejem a takaró alól. Fáj. Ittunk az este. Élesen hasít az orromba a hideg levegő. Kinyitom a számat és veszek egy mély lélegzetet.

Ezen a héten ismét egy Zsembery Péter novellát olvashattok Szerelem rovatunkban. Az írás egy tengerparti nyaralás történetét eleveníti meg.

Milyen, amikor csak a másik létezik, és senki más? Amikor mindent hozzá hasonlítunk, és ő hozzánk? Szaniszló Judit írása a Szerelem rovatban.

A Facebook pornográfia tartalomra hivatkozva eltüntette Gustave Courbet A világ eredete című festményét, amit egy francia tanár posztolt a közösségi oldalon.

A héten ismét egy Zsembery Péter novellát olvashattok Szerelem rovatunkban. A felnőtteknek szóló írás egy délutánról szól, Veránál, Szentendrén.

– Fúj de utálom, amikor valaki nem tudja kimondani – mondom, miközben a kulcsával nyitja a lépcsőház hátsó ajtaját. – Mit?
– Hogy boldog új évet.

– A következő a helyzet. Figyelj!
– Na végre! Valaki összegzi! – szól Adél.
– Mondom.

Füst van mindig a Lajosnál, mert mindig mindenki cigizik. Aztán délelőtt ülök a fotelben, amit lomtalanításon szedtünk össze.

– Hát ti? - Mit hát mi? - Hát te? - És ti? Odatotyogok a lábam közt a biciklivel. Zsuzsa és Koletta, két volt osztálytárs. – Sétálunk. Megyünk a tóra. Puszi, puszi.