A képregénykiadást újra profiljába emelő Fumax Kiadó jóvoltából visszatérhetünk Frank Miller neo-noir rémálmába. Ez Marv nehéz búcsúja. Véresen, kegyetlenül, őszintén.

Az Örökség olyan horrorfilm, amely egyetlen eredeti elemmel sem rendelkezik, de mégis minden pillanatában egyedi.

Az Egy fantasztikus nő úgy áll ki az egyenjogúság és az elfogadás mellett, hogy nem kivételezik a főhősnővel. Egyszerűen csak bemutatja egy ember átlagos életének egy érzelmileg felkavaróbb szakaszát.

A Pandák című IMAX-film nem sokkal, de valamivel mindenképpen többet tud annál, hogy szimplán csak vonzóvá tegye a formátumot a legkisebbek számára. Ám első 3D-s mozinak is remek választás.

Egy 87 éves hollywoodi legenda azt csinál, amit akar. Most éppen 30 millió dollárt költött arra, hogy három amerikai hős eljátszhassa saját magát a kamerák előtt. A párizsi vonat – kritika.

A 3 Oscarra jelölt Én, Tonya annyira szórakoztató film, hogy közben szinte észre sem venni, mennyire zavarba ejtő.

Alexander Payne magához képest igencsak sokat markolt a Kicsinyítéssel, s az összetörpített kisember soküzenetes sztorijával végül eleget is fog. 

Ezt nem láttam jönni. Nem csak azért, mert a jó öreg Luke egy szigeten bujkált, inkább azért, mert Rian Johnsonék tökéletesen eltitkolták, mire készülnek Az utolsó Jedikkel. Unortodox misére.

16 évvel a premier után ismét nagyvásznon látható Török Feri legendás elsőfilmje, a Moszkva tér. Különleges mozi ez még mindig – és nem csak azért, amiért a legtöbbször emlegetjük.

A dán kultfilm, az Ádám almái a Radnóti színpadán a groteszk felé kacsint, formabontó nyelvi és humorbeli megoldásokkal kísérve.

A Lady Macbeth sok mindent bebizonyít. Köztük azt is, hogy van olyan nagyon régi regény, amit még 2017-ben is bátor tett adaptálni. Pláne ilyen brutálisan jól.

És viszi a kokót Kolumbiából. Csak kicsit túlzok, ha azt írom, hogy Tom Cruise-nak szárnyakat ad, de az biztos, hogy a Barry Seal: A beszállító címszerepében remekül érzi magát. És nekünk se rossz közben.