Az angol esőt most Gabrielle Aplin nevű húsz esztendős leányzó énekli meg. A borítóból kiderül, hogy van esernyője, vannak dalai, és még fátyolos hanggal is rendelkezik.

Mi sem fogadtunk volna arra, hogy a The Nationalnek ismét sikerül emlékezeteset alkotni, a Trouble Will Find Me azonban roppant kellemes csalódásra adhat okot.

A pokolba vezető út kiadatlan lemezekkel van kikövezve. Hendrixnek sorra jelennek meg posztumusz albumai, olyan felvételek, melyeket korábban nem adtak ki az örökösök.

Nyolc év után érkezett meg a The Knife negyedik stúdióalbuma, amely több rajongót fog elüldözni, mint megtartani – ám ettől függetlenül nagyon is megéri bíbelődni vele.

Hatvan éve született Bencsik Sándor és huszonöt éve, hogy  tisztázatlan körülmények között meghalt. Radics Béla mellett  talán ő a magyar hard-rock gitározás legnagyobb alakja.

Eddig nem tudott hibázni az amerikai Yeah Yeah Yeahs csapata, a negyedik, Mosquito című munkájukat azonban már a rajongók sem tudják majd feltétel nélkül szeretni.

Az örökifjúnak hitt Wavves-vezér fiatalsága nem tart majd az idők végezetéig, erre pedig ő is rájött zenekara negyedik albumán, mely legalább annyira szerethető, mint az eddigiek.

A Bad Blood c. lemez olyan, mintha az UNESCO himnusz pályázatára készült volna, de a FIFA vette volna meg. Ezeket a dalokat a lelátón lehet jól énekelni, egy piros műanyag széken.

Dido olyan, mint a lány a szomszédból, aki megkér, hogy írd alá, hogy a házban kapcsolják vissza a fűtést. Csak a kezében gitár is van, és ő az egyik legsikeresebb brit énekesnő...

Négy évvel legutóbbi lemezét követően tért vissza a Phoenix, a csapatnak pedig a Bankrupt! album után is lesz mire büszkének lenni.

Gyárlátogatásra hívnak a Depeche Mode műszakvezetői. Elkészült az  indusztriál tájképfestészethez visszanyúló trió új lemeze, mellyel megnyerték a pop munkaversenyét.

Ötödik nekifutásra a Strokes gyorsabban készített lemezt, mint karrierje alatt eddig bármikor, a Comedown Machine azonban szerencsére képes tartani a tempót.